Én nem akarok külön fórumokra írni mindegyikről, leírom egybe.
A Borító is szépen sikerült, de az első oldal fantasztikusan szép és ötletes, tetszik nagyon.
Superman & Batman #19:
A kék és a sárga dobozokban lévő szövegek egy kissé zavarosak voltak elsőre, meg az is fura, hogy egy ilyen világban, ahol superman mindig megment mindent, az emberek még így pánikolnak egy repülőgép katasztrófánál. Én úgy képzelném el, hogy az emberek tök nyugodtan beszélgetnek meg kávéznak a repülőgép irányító toronyban, miközben zuhan a gép.
-Hé, zuhan az egyik gépünk.
-mmhh.. hmm? Mit mondtál, tele volt a szám?
-Nézd a monitort, az egyik gép zuhan, asszem az air force-one.
-jaa, tudom, láttam, de mindjárt jön superman, és felszedi.
-Kíváncsi vagyok mennyi idő múlva ér ide.
Valahogy így.
Egyébként a rajz lélegzetelállítóan gyönyörű. az már az első három oldal után megfogott.
Aztán meg amit Bruce gondol megint kicsit fura, de lehet hogy csak azért mert kevés DC-t olvasok.
"...ott volt Jason Todd. Talán közelebb kerülhettem volna hozzá."
"Talán egy kicsit hamarabb elválhattam volna Tim Draketől"
Egy heteró férfi így nem gondolkozik.
Viszont a 6. oldalon van egy jó poén. De számomra ez ugyanolyan túlzó, mint a többi DC-s cucc. Denevérszék, óráskalapáccsal rohangáló csaj, letartóztatás előtt elküldött óvadék, világűrben is figyelő kamera.
Ettől a régi borítók bemutatásától viszont nem voltam elájulva. Nekem egyik sem tetszett, láttam már ezeknél számtalan szebb borítót.
Thor #447:
Az első kép már kapásból fura. Hogy néz ki rajta Titánia.
Nem volt rossz sztori. Bár amikor Titánia a rendőrökre dobta a páncélautót, elég furán hangzott az a "Fogják!" Crusher jó fej, Pókember is jófej, Thor szerencsétlenkedése egy ideig jópofa, de aztán már kezd fárasztóba átmenni. Könnyed kis szórakozás volt, kár hogy ilyen gyorsan vége lett.
Saga of the original human torch:
Jó volt ez is, 10es skálán mondjuk 6.
Battlestar galactika - pegazus:
Ez is egy szép képregény. Battlestar galactikát csak mostanában kezdtem olvasni, de olyan képregénynek találtam eddig, ami próbál hatni az érzelmekre, vagy legalábbis az emberi érzelmek motiváció mozgatják a történeteket, néha túl feszült érzelmeket ábrázol, ki kinek mennyire hiányzik, ki mennyire sajnál, vagy nem sajnál valakit. Szeretet és gyűlölet végig. Ez a rész néhány szereplő érzelmi viharai között lavírozok. Néha kicsit Star Trekre emlékeztet. A végére ez a Cain egész szimpatikus lett.
Knight Rider:
Elég semmilyen sztori volt, azt hiányoltam hogy nem különböztették meg valahogy kitt és Michael hangját. De nem volt vészes, mert olyan egyszerű kis sztori volt mint az 1×1.
Köszönet a honosításokért, legfőképp Sámson Dokinak, de a többieknek is.
