A magára hagyás Rosától. A Dagobert 12. fejezetében amikor szóba kerülnek a másokat magukra hagyó rokonok, a kicsik elég kifejezően összenéznek. A másik szülő halált már nem tudom, hol olvastam, de ha nem megy ki a fejemből, rákeresek. Utóbbit amúgy erősíti, hogy valamikortól Donald hivatalosan is örökbe fogadta őket, addig csak a kirendelt gyámjuk volt legközelebbi vér szerinti rokonként.
Az, hogy a szülők a rendetlenségük miatt küldték a nagybátyjukhoz őket, csak az eredeti amerikaiban volt, meg talán a skandinávok vették át. Az olaszoknál nem tudom, volt-e magyarázat (biztos, hogy igen, de még nem találkoztam vele).
Gondolom az lehetett az érvelés, hogy egy kis rendetlenségért kissé extrém volna, hogy legalább nyolc évig Donalddal éltek úgy, hogy a vér szerinti szülők oda se dugták a csőrüket. Még mindig elviselhetőbb, hogy kikerültek a képből, mint az, hogy oda se bagóznak a saját gyerekeikre.
