Szép jó napot mindenkinek!
Előreláthatóan a közeljövőben nem leszek jelen a fórumokon, ahogy az elmúlt napokban se voltam, ugyanis valamely számomra ismeretlen hiba miatt meghalt a netem! A Matáv hétfőre ígéri a hibajavítást, de ahogy ezeket ismerem, már nem is merek jóslásokba bocsátkozni, hogy mikorra lesz ebből valami. Addig sajnos a se a frissítéseket nem tudom véleményezni, se a sorsolás eredményét nem tudom meg, aminek a legkevésbé se örülök. Utolsó infóm, hogy 8-an voltunk versenyben, talán a 22.-i táblázat alapján. Meg a legújabb frissítést is láttam már, de letölteni és elolvasni eddig még nem sikerült. Majd talán a jövő héten elmegyek valami netkávézóba és leszedem. Na mindegy, megoldom valahogy.
Egy héttel ezelőtt ígértem még egy kis irományt a „Retro-hét” –ről meg a rajzfilmről,ami sajnos idáig csúszott. Elnézést érte.
Szóval összegeztem a múlt hét termését és az alábbi listát állítottam fel magamnak:
Abszolút első helyezett az Űrfantom. Az eleje csodálatos, a katonai szervezet korruptsága, árulása igazán felnőtt téma és kiválóan lett előadva. Igazi „filmes” elemeket vonultat fel, máig kedvencem a temetéses jelenet, ahol a főhőst párhuzamosan mutatját be, ahogy halotti oltáránál magasztalják, illetve ütlegelik és arcul köpi ugyanazon személy. Nagyon profi. Meg a földönkívüli lények is nagyon baróra sikerültek, kedvencem Hammer és a horror jelenete, amikor… de nem részletezem. Tetszett viszont hogy az agressziót egyáltalán nem vitték túlzásba. Megmaradtak a tiszta „sugaraknál”, vért, belsősélgeket sehol se látunk. Helyes.
Sajnos a közepén kicsit leül a sztori, Bach jellemváltozása már-már túl hosszadalmas, ám természetesen előre látható. Végül háborút hirdet mind a bogarak, mind Temple ellen, melyet végül megfelelően menő stílusban meg is nyer.
A fordítás profi munka, nem beszélve a bírásról. A főcímeket, meg a készítők listáját megcsinálni nem lehetett piskóta.
Egy szóval, ennek örülnék a legjobban, ha lenne bármiféle, hasonló minőségű folytatása. Bár sajnos pont ez az, amiből tutira nincs több, mert tudtommal ez idei, ugye?
Második lett A Szellemirtók. Hihetetlenül jól keveredik a komor fenyegetettség érzése a mindent elsöprő humoréval. A titkárnő próbálkozásai Egonnál…a műmellek, meg az a smink! Meg ahogy egymást szívatják a srácok. Nagyon profin sikerült visszaadnia Szam-nak az angol nyelvű humort, tényleg nevetni lehetett minden viccen. Maga a gonosz kissé lassan bontakozik ki, ha jól emlékszem a második rész vége felé tudjuk meg, hogy ki is ő. Viszont a jellemábrázolása egész „barátságosra” sikerült, tényleg együtt lehet érezni vele. Nagyon szépek lettek a szellemek, ötletesek, színesek. A sárga „gerinc” a kedvencem. Végül minden szálat sikerül elvarrni, mondhatni igazi happy end, ami egy ilyen sorozatnál el is várható.
Mintha úgy emlékeznék, hogy említettétek, vannak más szellemirtó képregények is. Ha hasonló minőségben készült és az eszmeisége is hasonló ehhez a minihez, akkor én nagyon szívesen olvasnám.
A dobogósokat zárja a Voltron- Az univerzum védelmezője. A 0. részben megijesztettek a DW mangás emberkéi, de szerencsére ezt hanyagolták a többi részben, kár hogy a robotábrázolást nem adták vissza a DW-nek, na de mindegy, semmi se lehet tökéletes. Egészét tekintve a sztori nem időhúzó, bár egyedül a „betegség” volt az, amit nem értettem és a végén se derült rá fény, hogy mi okozta. Ettől eltekintve azonban a történet megfelelően egyenletes és jól elosztja a lenyűgöző képkockákat a robotokról. Különösen tetszett, ahogy megélték a szereplők az oroszlánok irányítását, nagyon reális gondolkodásra vall, ahogy lereagálták. Ha majd én is megtalálom az óriás robotomat, én is így fogok érezni, amikor beülök a pilótafülkébe
Nagyon jóra sikerült a fordítás, igazi mai frázisokat adott Micho a fiatalok szájába, mintha magyar srácokról lenne szó.
Ez a három sorozat az, amit nagyon sajnálok hogy véget ért és minél előbb szívesen viszont látnám a Hálózsákon valamely másik feldolgozásukat.
A Sötét Víz Kalózai-val nekem igazából egy nagy bajom volt. Magát a történetet olyan egyenetlenség jellemzi, amely arra vall, hogy a Marvel ezúttal egy nagyon kezdő írót kért fel a munkára, aki nem hiszem, hogy valaha is képregényeket írt volna. Karöltve a rajzolóval, aki néha pont az eseményt nem rajzolta meg, csak előtte és utána. Ez főleg az elejére jellemző, ahol hol túl gyorsan zajlanak az események, hol meg túl lassan és ezáltal semmit mondóvá válik. Ez a végére úgy ahogy megoldódik, a több szálon futó cselekmény valamelyest visszaadja a dinamikusság érzését, ám sajnos ez már nem menti meg a történetet attól, hogy a végére annyi elvarratlan szál maradjon, ami kitenne még vagy kétszer ennyi számot. Igazából semmi se oldódik meg a végére hiszen szüntelenül a kalózkapitányt látjuk viszont, aki mindig, de mindig utoléri a szerencsétlen hősöket. Amit viszont jó megoldásnak tartok, az a hősök jellemváltozásai, hogy feltételezhetően árulóvá válnak, meg iylenek, de természetesen a végére mindenki a közös cél irányába terelődik.
A rajzolót dicséri még néhány nagyobb képe, illetve jó néhány háttér,meg szörny. Mintha egyenesen egy kaland-játék könyvből léptek volna ki, csak színesen.
Zerit munkáját pedig az dícséri, hogy soha se tévesztette el a különböző fantázianeveket helyesen ragozni, toldalékolni, mindezt megtoldotta még a kiváló mondatszerkesztéssel, hogy a versek tartalomhű fordítását már ne is említsük.
A Captain Planet volt az, ami ugyan nem igazán nyerte el a tetszésemet, de lagalább annyira lehet tisztelni, hogy nem nézi madárnak a kedves olvasót. Lehet hogy összekapott a csapat verbuválás, meg hogy mosolygó kisgyerekek ábrázolásán kívül sok mindent nem látunk- Dzsekónak is elég ez, akkor nekünk miért ne lenne, nem igaz? – de legalább nem is akar többnek látszani, mint egy gyerekeknek szóló rajzfilm feldolgozás.
A listámban kábé itt kap helyet a Thundercats. Eleinte csodáltam a szép zöld háttereket, meg a bestiális szereplőket, aztán amikor rájöttem, hogy itt bizony mind a hat rész arról fog szólni, hogy „na majd most” aztán három kocka alatt szétverik az ellent, hát az nagyon lelohasztott. Egyszerűen ez nem egy hat részes sorozat, hanem hat különálló rész, amelyekben összesen annyi cselekmény történik, hogy felépül egy adó-torony és elkezdi sugározni az Űrcicó FM 94.5-öt. És a leggyengébb benne a múmia, aki minden rész végén, miután őt vagy valamely csatlósát jól elverik, mindig megígéri, hogy „na majd legközelebb”. Az utolsó résznek is úgy van vége, hogy „eddig csak szórakoztam, de majd legközelebb!”. Nevetséges. Micho is unta már szerintem annak a sörényes baromnak az ömlengéseit fordítani, mai a vége felé már a szövegek 90%-át tette ki. Teljes ötlettelenséget és „jó lesz ez a kölköknek” hozzáállás látok ebben a sorozatban.
A Power Rangers is hasonló, bár annak inkább a gyermetegsége undorított. Az a cowboy ellenfél a rugós harmadik kezével, amire rálőnek egy nyilat és le van győzve, hát az rettenetes. Illetve az a dilemma, hogy megmentsük a világot, vagy hallgassunk apukánkra, micsoda baromság. Egyszóval ez már nekem túl gyerekes, egyszerűen nem tudtam nem mai szemmel nézni és jól kiröhögtem az egészet.
A Silverhawks-ban nekem nem is annyira a gyerekesség nem tetszett,hanem inkább az „amerikai kölyök vagy, úgy is gondolkozz!” üzenet. Nem tudom rajtam kívül ki látta meg a dologban a politikai irányítást, a sztereotípiák halmazát, illetve a tömény ostobaságot. Kacsa mondja menyasszonynak űrtaxiban:”nem vesz egy halat?” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!. Meg ez a csomó kommunista jelkép, meg hogy a csillogó-villogó izomgyuriknak a haja szála se görbül, csak jót nevetnek a végén, ez visszataszító.
A legrettenetesebbet a végére tartogattam. Ezt egyszerűen hiba volt elolvasni. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy „komoly” Marvel-es kaland lesz Jégemberrel, Pókival és Tűzcsillaggal. Hát nem. Ez…ez egy nudli. Egy semmi. Annyira elcsépelt,hogy ilyet még nem láttam. Nem is szidom többet, fölösleges.
A Voltron rajzfilmet is sikerült még múlt hét vasárnap megnéznem. Meglepődtem, hogy a szinkronsiínészek milyen komolyan veszik a munkát, teljes mértékben megpróbálták a japó szájmozgáshoz igazítani a magyar szöveget, de ez sajnos szinte soha se sikerül, tekintve hogy a két nyelv teljesen más. A történetet talán be lehetett volna sűríteni egy órába is, a fogságos rész volt az amit teljesen fölöslegesnek tartottam az elején. Amúgy összességében kellemes volt.
Nos nagyjából ennyit, ezzel le is zártam magamban a Retro-hetet és legközelebbi hozzászólásom már a Fantasztikus négyesről és Energikonról fog szólni, csak sajnos azt nem tudom mikor Majd megpróbálok értesüléseket szerezni a fórumjáték kimeneteléről is, azért nagyon remélem, nekem is sikerül nyerni valamit
Sziasztok
