Üdv!
Nos, igen, sokszor van úgy, hogy előveszem a régi sztorikat. A 12 részes Titkos Háború történetet például számtalanszor újrakezdtem már; úgy vagyok vele, mint egy jó regény esetében. Az ember mindig előveszi és újra, meg újra elolvassa. Ráadásul nekem a TH egy klasszikus "mű", bár grafikailag hagy némi kivetnivalót maga után - na de nem erről akarok most beszélni.
Igazság szerint nagyon szeretem az ilyen hosszú, folytatásos történeteket, s pontosan a "negatív" szereplők, azaz az antihősök miatt olvasok minden ilyet.
Kang, Fátum, Thanos. Valahogy megfogott a stílusuk, az egyéniségük, a hozzáállásuk. Persze, sok esetben hoznak elhamarkodott és meggondolatlan döntéseket, gyakran elszámítják magukat és elmarad a várt győzelmük, de végső soron a hősöknek kell győzni, így lett ez kitalálva. Persze az üzenetek egyértelműek: a diktátorok, a zsarnokok, a hódítók nem győzhetnek, s kizárólag gonosz emberek lehetnek, ami egyrészt igaz, ha azt vesszük, mennyi ostoba diktátor értelmetlen tetteinek következményei sújtották már az emberiséget a valóságban. Másrészt viszont, ezzel az erővel ugyanígy meg lehetne bélyegezni gonoszként és alávaló zsarnokként Attila királyt, Nagy Sándort, Hannibált, Caesart, vagy bármelyik hatalmas uralkodót, hódítót. Pedig sokunkat lenyűgözik nagyságuk és dicsőséges tetteik. S valljuk be, egynémely erőskezű uralkodóra még ma is lenne igény, aki természetesen képes mérlegelni, s elkerülni az olyan szégyentelen tetteket, mint a népirtások, vagy a hasonló borzalmak - amiknek tényleg nem sok értelme volt, soha. Valamilyen szinten tehát én velük tudok "azonosulni", ezért kedvelem az ilyen egyedi szereplőket.
S azt is bevallom, sokszor szurkolok nekik - bár tudom, mi lesz a végkimenetel - hogy legyőzzék a hősöket. Valahogy Amerika Kapitány nem tartozik az általam kedvelt karakterek közé; hogy is mondjam, túlságosan is a "életemet adom a hazámért, még ha velejéig korrupt is a kormányunk" típusú fazon.
Szép dolog a hazaszeretet, de Kapi nekem túl idealizált fickó.
Elnézést a hosszú bevezetőért, ha valakit untattam volna vele esetleg.
Nos, ami az "Angyalok Mindörökké" történetet illeti, mivel roppant hosszú terjedelmű alkotás, s sajnos az időm is kevés a fórumozgatásra, ezért kategóriákra bontva fogom, külön kommentekben kifejteni majd lassan, mindennel kapcsolatban a véleményem, ha így ok. S úgy döntöttem, először a grafikai részével kezdeném.
Nagyon szépen kidolgozott, s precízen megrajzolt színes sorozat. Szeretem az élénk színeket egy képregényben - kivéve a Fantom esetében
- mert roppant kifejező tud lenni. A karaktereket elég jól ábrázolja Pacheo, még Kangot is nagyon jól eltalálta.
Sok esetben vagyok úgy, hogy nem tetszik egy-egy karakterábrázolás - Fátum Doktor esetében ez sokszor előfordult már; szerintem Fátumot eddig a legjobban John Byrne tudta megrajzolni - az ő stílusában Fátum nem egy karikatúrának, vagy egy mókás, bádogfejű alaknak néz ki. Szóval Kang is jó lett. Továbbá tetszett az is, hogy sokszor részletgazdag, kidolgozott képsorokkal találkoztam a történetben. Kevés helykitöltő kép van benne, ami jó pont - nem szeretem, amikor felesleges képekkel nyomnak tele egy sztorit, ahol csak max 3-4 háttérszín váltogatja egymást, s semmi más. Sajnos a Titkos Háborúban előfordult, hogy abszolút nem foglalkoztak a részletekkel, a színekkel. Az "Angyalok Mindörökké"-ben szerencsére ilyet nem igazán tapasztaltam. Kíváncsi lennék mindenesetre, hogy ha mondjuk Pacheo, vagy valami hasonló stílusú rajzoló (és a színezők természetesen) újrakészítené a TH-t, hogy nézne ki vajon. Biztos, hogy fain lenne
Hm, azt hiszem egyelőre tehát ennyi. Ha valamit esetleg kihagytam volna, azt pótolni fogom. De most sajnos nincs több időm, legközelebb majd rátérek a többi kategóriára is.
Addig is, üdv, s minden jót!
Kang
