Örülök, hogy mások is így gondolják, ugyanis pont ez a rész volt az, ami annak idején még a regény olvasásakor rádöbbentett, hogy ez nem csak egy vámpírsztori a sok tucatnyiból, hanem egy a horror műfaj klasszikus hagyományainak mindenben megfelelő rémtörténet, számos csavarral. Ami engem teljesen megragadott benne az a vámpírok újszerű ábrázolása, az, hogy félredobja az "elkárhozott élőholtak vagyunk" klisét és valami egész más nézőpontból mutatja be az általa életre hívott vérszívókat, York életútja pedig merőben szembe megy az akkor még általánosságban elfogadott alappal, vagyis azzal, hogy a vámpírok gonosz teremtmények.
Jelzem a regény '82-ban jelent meg először, akkor még gyakorlatilag talán csak Anne Rice "Interjú a vámpírral"-ja tette meg a vámpírt gonosz lényből "hősnek". Mivel akkor még nem létezett ez a manapság divatos "a vámpír az kúúúl" felfogás, így gondolom elég érdekes egyedi ötletként robbanhatott be a piacra...