Na, egy lektorálási felbuzdulás után az elmúlt pár hétben végigolvastam az összes ittani Tarot történetet, kiegészítve a Három Kismacskával. Megmondom őszintén, nagyon komoly kedvencem lett.
Egyrészt - természetesen - az igencsak, hogy is mondjam, stimuláló rajzok miatt Másrészt viszont valóban tetszik ez a varázsvilág, a maga furcsa kis lényeivel, jóival és gonoszaival. Jók a karakterek, kellemes a történetvezetés, és ami nagy felüdülés, hogy egyáltalán nem jellemző, hogy egyik nagyszabású, 6-8-10-12 részes történetből csapunk a másikba. Rengeteg önálló, 1 részes történet van, de eddig még a leghosszabb sem volt emlékeim szerint 4 résznél hosszabb. És ez nagyon kellemes. A fordítás nagyon tetszik, a váltás negatívan nem hatott a sorozatra, ötletesnek találom a neveket, egyes kifejezéseket. Nem ismerem az eredetit, de nekem nagyon tetszenek. A beírás minősége is szép, méltón követi a fordítást.
A rajzokat már említettem, de a gerjesztő hatás mellett alapvetően elégedett vagyok a minőségükkel. Szerintem egy-két mellméretbeli túlzó aránytól eltekintve elég "élethű", és valahogy nekem mindig is bejöttek azok a rajzok, amik nem páros lábbal rugaszkodtak el a valóságtól. Aranyosak az apró kis képi és verbális poénok is, pl. valamelyik csaj bugyiján a "belépés saját felelősségre" felirat, vagy amikor a szellemkutya jól megkergeti Bookát, amikor találkoznak (ami elsőre nem is üt szemet, csak ha jobban megnézed, és ez, jellegéből fakadóan engem erősen emlékeztetett a régi Kockás és Hahota füzetekben található Leonard történetekben szereplő egér és macska viszonyára, ami szintén korrekt kis történeteket adott ki, ha az ember jobban megnézte).
Szóval száz szónak is egy a vége, nekem nagyon tetszik a sorozat, szóval csak így tovább, és köszönet azoknak, akik már eddig is eljuttatták ezeket hozzánk.