Egy kicsit nehéz ekkora kihagyás után újból felvenni a fonalat. Elég szövevényes az intrikák szövevénye, sok a név, és már nem dereng minden. Igazából már arra sem emlékeztem, hofgy a zanibárok miért üldözik őket.
De a végére nagyjából képbe rázódtam, visszaolvasni meg most úgysincs időm. Egyszer majd eglészben is asszimilálom. Így volt a Shadow-val is.
Egyre jobban tetszik a sztori hangulata. A humor kezd Rejtői magasságokba csapni. A robot lecsapása, miután megkérték hogy ne felejtsen el valamit, illetve Grappa kommentje az ölelkezéshez a legjobb poénok. Gondolom rosszul esett neki, hogy tervei egy olyan banális dolog miatt borulnak, mint a hűség.
Tetszett még az a képi poén is ahogy a jawák cipelik a problémás hullát.
Nom Anor karaktere engem is érdekelne. Eddig azt hittem, hogy ő is Kanos egyik alteregója, de nem lehet egyszerre fogságban is, meg akcióban is.
Az éppen tűz alatt álló admirális Palleaon lenne? Mert hasonlít rá.
A grafika továbbra is tetszetős. Jó a képsor, amikor a főbirodalmi az erkélyről hallgatja ki az ellene konspirálókat. a csatajelenetek, akciójelenetek vagy a hangár is látványosak, tempósak, hangulatosak.
Nagyjából ennyi. Kedvem támadt tőle rpg-zni, úgyhogy tényleg tetszett.
