Vagy egy elég komoly választási beszéd.
Gyerekkoromban úgy voltam Mcfarlane stílusával, hogy amikor kijött a Spawn a Semic-től, ott megtetszett a története. Persze a Pókemberből már ismerős volt ez a remegős stílus (régi Jackie Chan kung fu filmben lehetne egy technika neve), de egy ideig nem zavart annyira.
Aztán jött a nyomozópáros, meg a karikatúra-emberkék és elég rendesen besokalltam, utána már pusztán "becsületből" vettem a Spawn-t, bár a vége felé (sőt, közepétől) nagyon leült a sztori, Spawn folyamatosan a csövesekkel lakott a sikátorban, a nyomozók meg rendre...nyomoztak...
Mondjuk Venomot jól rajzolta (persze nem Brock-ként!!), Venomnak jól áll az a nagy áll
, főleg amikor a Tengertaréjon harcolnak, meg előtte a hentesnél. Na az a hústépős rajz is elég jó a féldisznóval.