Preadash, egyszer volt sok időm és végig néztem az összes 40-es, 50-es évek beli Marvel kiadvány boritóját. Egy igazi kalandtúra volt, mert akkoriban baromi beszédes boritókat dobtak össze. Az Európa és Amerika között ásott náci alagút, ahol a gonosz németek próbáltak átlopakodni. Vagy mikor egy baromi nagy jéghegyböl csináltak úszó bázist és azzal akarták lerohanni az amcsikat (egyébként az amcsik és a kanadaiak tényleg kisérleteztek hasonlóval, mikor olyan úszó házakat próbáltak csinálni -partraszállás céljából- amelyek alapja egy hatalmas tömbbe fagyasztott faforgács volt). Süt róluk a sztereotípia és a naívitás, de pont ezért lehet beléjük szeretni, mindig mosolygok azon, hogy a japókat rondábbnak ábrázolták, mint a Gyűrűk Urában a legrondább orkot valaha. Vagy hogy a negyvenes években ha Human Torch benne volt a képregényben, akkor ezer százalékos bizonyossággal a boritón úgy szerepelt, hogy épp átrepül valami fémes cuccon, ami olvadtan fröccsög szanaszét. Ez már a retro és az idő bája
Amikbe viszont igazán beleszerelmesedtem, azok a korabeli ufós, szörnyes, óriásbogaras, zimbes-zombis, kisértetházas sztorik. Azoknak aztán van valami kegyetlen jó atmoszférájuk. Csodálom, hogy még soha nem bukott még rá senki a témára, pedig a 60-as évek szuperhősdömpingje elött színte csak ilyen sztorikat csináltak a cowboyos és háborús képregényeken kívűl.
