Sziasztok!
Írtam a csevejbe, de mivel úgy látom itt nagyobb az élet, berakom ide is.
Van egy összevissza ágazó, és jó ötletekkel teli történetem amit szeretnék képregényben megvalósítani.
Írni tudok, és meg tudom alkotni betűkből a világot, viszont rajzolni nem. A mailem godach2.0@freemail.hu
Itt egy kis ízrlítő.
1.
John letette magát a kanappéra, a távirányítón beütötte a huszonhetes gombot, és szisszenve fölnyitotta az első sörét. Épp a kedvenc csapata játszott az NFL kupáért. Tíz évig szolgált a seregnél, de fél éve civil életet élt.
-Tíz év-mondta sóhajtva, majd végigsimította szeménél a sebhelyet, amit a sok kitüntetéssel együtt szintén a katonaságtól kapott. Idestova harmadik hónapja hogy munkát keresett. Az első hkét hónapban még élfezte a korai nyugdíjazás előnyeit. Pihent, utazgatott de aztán kezdett idegesebb lenni, nem találta a helyét sehol, és folyton olyan érzés kapta el, mintha fölösleges lenne ebbe a világba.
-Jason szalad a labdával-ordíitotta a műsorvezető- és nem tudják megállítani, ééééés TouchDown!!!!
Hirtelen mintha a bemondó hangja idegesítővé vált volna, Sue elkezdett odakinn ugatni. Sue Hunt kutyája volt, elmult már öt éves és még nem volt vemhes egyszer sem. Már lekésett a gyerekről, mondogatta néha Hunt a kutyának, és szinte teljesen át tudta érezni a helyzetet.
Sue még hangosabban kezdett ugatni, Hunt eddig azt hitte talált egy vakondot, vagy egyéb rágcsálót de ez már valami nagyobb és veszélyesebb lehetett. Letette a sörét a dohányzóasztalra, a tévén közben halkitott és fölállt hogy megnézze mi lehet az oka, ami ennyire fölidegesítette a kutyát. Már a nappali és a konyha között járt, amikor hirtelen melegség fogta el. Mintha közvetlen előtte tűzforrón égett volna valami.
Megtorpant. Előrenyújtotta a kezét és érezte, hogy pár centi alatt még melegebb lett. Aztán mintha elkezdett volna hullámzani előtte a levegő. Megdörzsölte a szemét és újra a délibábra nézett, de az mintha folyamatosan egy középpontba sűrüsödött volna, teljesen eltorzúlt előtte. Eddig oda sem figyelt a közben megjelenő zúgásra, ami immár annyira felerősödött, hogy be kellett fognia a fülét mert úgy érezte szétrobban a feje.
-Istenem,- nyögte majd megkapaszkodott az ajtófélfába, mert érezte ha nem teszi, összeesik a féjdalomtól.Aztán csak egy hatalmas lökést érzett, de akkora erővel, hogy hátralökte jó két méterrel. A lökéshullám kitörte az ablakokat, a szekrényüvegeket és még a poharainak is csak a talpa maradt meg ami árulkodhatott arról, hogy ott az imént még egy egészséges pohár volt. Nem vesztette el az eszméletét, ha igen akkor is csak néhány másodpercere. Felnézett és egy férfit látott maga előtt feküdni. A hirtelen elöntött adrenalin hatására egy pillanat alatt felugrott és odasijetett az arcal lefelé fekvő férfihez.
-Jól van pajtás, nyugi-fordította hátára a férfit, de a meglepetéstől amit látott, teljesen megszédült.
-Te?-kérdezte meglepetten,-mi a franc folyik itt?
A férfi aki előtte volt, önmaga volt. Idősebb kicsit, talán egy két évvel, de Hunt tisztában volt vele hogy ez a férfi a hasonmása. Testvére nem volt, ikertestvére főleg. Teljesen összezavarodott.
-A többiek....-Nyögte a földön fekvő-...A többiek mind meghaltak....-Vér buggyant ki a száján, hunt ekkor vette észre, hogy több lövés érte-...Hatalmasat tévedtünk..mentsd meg őket...-majd a kezében lévő papirdarabot odaadta Huntnak és egy pisztolyt nyomott a másik kezébe.
-Ki vagy te?-kérdezte Hunt. Ezernyi gondolat játszódott le másodpercek alatt a fejében. Nem kapott választ.
-Vigyázz a fegyverre...-nyögte a másik-..Mentsd meg őket...-Ismét egy köhögésroham fogta el de látszott folytatni akarja-...ne bízz .........BUMM
A bejárati ajtó berobbant, szinte tövestől szakadt ki a helyéről, Huntnak annyi ideje maradt csak, hogy kezét az arca elé húzza.
-Fegyver eldobni!-Hangzott egy hang előről, majd amikor Hunt kinyitotta a szemét látta hogy három terepszínű ruhába öltözött katona áll előtte. A jelzésekből ítélve az egyik orvos lehetett.
-Szépen lassan engedje le a fegyvert.-Szólitotta fel az egyik. A másik odasietett a földön fekvő Hunt-hoz, és a pulzusát kezdte mérni. Igen, jól gondolta... orvos volt.
-Mi ez az egész?-Próbálta Hunt kérdezni, bár tudta nem sok esély volt rá hogy választ kapjon.
-Meghalt-szólt az orvos közbe.
-John Hunt Parancsnok!-Felszólítom hogy engedje le a fegyvert, és feküdjön arcal a földre- Nézett rá hideg tekintettel a katona.
-Parancsnok?-nézett meglepődve Hunt- Már leszereltem és...
-Tudjuk-Csendült fel erélyesen a másik hangja.
Hunt lassan letette a földre a fegyvert, nem akart meghalni és ha mégis nem ilyen balfácánok keze álltal.
-Az első hibát-kezdte mosolyogva Hunt- akkor követtétek el fiúk, amikor a bejáratnak háttal álltatok meg.-Majd füttyentett egyet.
A következő eseménysor szinte másodpercek alatt folyt le. A két katona akik a bejárati ajtónál álltak,egyszerre fordúlt meg. Mint egy golyó amit puskából lőttek ki, úgy robbant be Sue a sötétségből, és a legközelebbi katona melkasán dobbant, majd a földre döntötte. Közel hatvan kilójával a rotveiler elég súlyos volt ehez. Hunt abban a pillanatban, már a mellette lévő katona mellényét szorította, maga felé rántotta, de ő közben kilépett és így olyan erővel végta a szekrényhez hogy annak ajtaja behorpadt. Közben a harmadik tétovázott, nem mert a kutyára lőni, mert folyamatosan mozogtak és félt hogy a társába lő bele, így Hunt felé emelte pisztolyát, de már késő volt, John félreütötte bal kezével a fegyvert ami épp akkor sült el, de így a golyó a falba csapódott elkerülve, hogy akárkinek is kárt okozzon. Jobb kezével hasba vágta a katonát, majd a ballal arcon ütötte ami elég is volt ahhoz, hogy beiktasson neki egy jó fél órás szunyókát. A kutya még mindig a másik katona kezét marcangolta, aki közben folyamatosan ordított, és kérlelte Huntot hogy szedje le róla. Egy rugás a fejbe, és ahogy mozdulatlan maradt már a kutya sem kínozta tovább. A férfi lehajolt a fegyverért, majd élettelen hasonmására pillantott és az ajtó felé vette az irányt. A kutya hűségesen követte. Beültek a fekete Nissan Pickupjukba, és a cetlit nézegetve Hunt kihajtott a városból.
Fél óra mulva amikor a katonák jelentkeztek hogy Hunt meglépett az ajtón egy öltönyös férfi lépett be.
A dulakodás nyomai láttán megbizonyosodott arról, hogy lebecsűlte Hunt erejét és találékonyságát.
-Álitsanak össze egy osztagot-mondta rezzenéstelen arcal-Meg kell találnunk.
-Uram!-szólt közbe az egyik katona- Ön szerint hova tart?
-Összeszedi a Csapatát akik megmentik a világot.-válaszolt komoly hangon, és ugyanolyan plépofával.-csak még nem tud rólla.-fejezte be a mondatot majd sarkon fordúlt és elhagyta a házat.
Nem messze a katonai autóktól egy fekete ford várakozott. A benne űlő ember a hangyákhoz hasonlító, sűrgő forgó katonákat nézte, és nyugtázta magában hogy Hunt meglépett.
-Gyors voltál-mondta magának-nem csak a saját fajtádnál, de nálam is gyorsabb voltál.- Szőke haján megcsillant egy kiforduló autó fénye. Rideg és kemény arcvonáasival teljesen olyan volt mint egy nagyra nőtt ember, egy súlyemelő vagy hasonló csak a fehér szemei árúlták el, hogy nem erre a világra való.
-Megtalállak.-Mondta megint hangosan, majd ráadta a gyújtást az autóra és kihajtott az utcából.
