Hello, egy olyan kerdesem lenne h a rengeteg ( akar regebbi, akar most futo) xmen sorozatbol mit erdemes olvasni mik a legjobbak?
2001 óta gyakorlatilag minden X-Men kötetet elolvastam, egyedül a Second Coming utáni időszak képregényei vannak még hátra. Számomra a következő címek emelkedtek ki a mezőnyből (s elnézést Balakintól, sok mindent meg fogok ismételni az ő ajánlójából):
-Grant Morrison: New X-Men (#114-154 + Annual 2001)
-Exiles, szigorúan csak a 89. számig. Ekkor vette át ugyanis a sorozatot Chris Claremont, s ekkor katasztrofálisan megzuhant a színvonala. Kizárólag a 2009-es Point of No Return című kötet csillantott fel valamit a sorozat egykori fényéből
-ha érdekelnek a fiatal mutánsokról szóló könnyed sztorik, akkor melegen ajánlom Nunzio DeFilippis run-ját, ami a New Mutants-ként indult, Academy X-ként, majd New X-Men-ként folytatódott, s végül Young X-Menként zárult. A Balakin által ajánlott Wolverine and the X-Men ennek a történetciklusnak a szellemi örököse.
-Astonishing X-Men
-X-Factor
-Mike Carey korszak, amibe beletartozik (ebben a sorrendben) Supernovas, Blinded by Light, Endangered Species, Messiah Complex, illetve az X-Men Legacy (208-)
-a Messiah Complex-ből kinövő új Cable ongoing nekem személyes kedvencemmé vált, s mivel több ponton keresztezi egymást a vele egy időben indult X-Force-szal, talán abba is érdemes belekóstolni, emellett szorosan kötődik Remender Uncanny X-Force-ához, ami szintén kihagyhatatlan
-Messiah Complex folytatása: a Second Coming
A New Mutants új sorozata sem okozott eddig még csalódást, bár az is igaz hogy nagyon jó pillanatomban sikerült elkapnom a New Mutants Saga című különkiadást, ami leíró formában ad rövid felzárkóztatást a csapat múltjáról.
Wolverine-nel kapcsolatban mindig is ambivalensek voltak az érzéseim: geek-kötelességtudatból rengeteg képregényét olvastam és olvasom most is, de valamiért sosem azok a történetei tetszenek, amelyeket a rajongók közvélekedése klasszikusként könyvel el. Nálam Greg Rucka rövid életű run-ja az etalon, illetve a Wolverine: Origins is elszórakoztatott, de például Millar nagyszabású Enemy of the State-je inkább csak idegesített.
Deadpool kapcsán eldöntöttem, hogy visszamegyek a gyökerekig, mivel mindenképp szeretném előbb megismerni Joe Kelly run-ját, mielőtt belevágnék a Daniel Way által jegyzet új ongoing-ba, amit legalább annyian szidnak, mint ahány új rajongót szerzett a Marvelnek. A dolog hátulütője, hogy emiatt le kellett tennem a Cable & Deadpool-ról, az a pár szám viszont, amit mégiscsak elolvastam ilyen-olyan crossoverek miatt meglehetősen szórakoztató volt.