Legalább néhanap történik valami jó is. Én viszont életem legelbaszottabb vizsgaidőszakában ülök nyakig a szarban, h a jelzálogokról, kifizetetlen kintlévőségről ne is beszéljek. Na mindegy, majd...
ma is voltam fent, ki is vágtak rendesen, ellenben jövő héten hétfő/csütrötük is megyek, szoríjjatok mert csehül áll a szénám. "Cipész maradjon a kaptafánál, magyartanár a könyveknél, és nem biztos h jó dolog, ha műszaki dolgokba ártja magát" Ezzel a szöveggel vágott ki akihez uvézni megyek. Mellesleg valhol igaza volt, télleg segghülye vagyok egy jó csomó dolgohoz (főleg ami a tankönyveken és a vizsgán való számonkérés után az életben soha többet nem kerül többé elő a gyakorlatban). Szóval so sorry, de ha vége a vizsgaidőszaknak tengernyi elmaradt mukámat kell pótolni. További hírek, h öcskös sem bírta a hajtást és túlórákat, majd miután 18. napja egyfolytában bent volt (7végén is), 10-16 órákat, és közölték vele, semmi mani, majd lecsúszhat 4 napot, oszt kuss (pontosítás végett, mióta a cégnél van egyzser nem mehetett még szabira), beadta a felmondását. Öröm az ürömben, h így egy ideig rengeteg szabadideje lesz fordítani. Szóval majd amint tudok jelentkezünk képregénnyel illetve életjellel, a remény hal meg utoljára, szigorúna csak utánam. Dea ddig is, h vidáman fejezzem be, idevések egy viccet, ami mostanság egyik legállatabb jelzőt kapta tőlem (vigyázat, szókimondó szövegek!!!!).
Reggel felébred a család szemefénye fiú. Annyira dereng neki, h buliból jött haza. Konstatálja, h kékre-zöldre van verve, monoklik a szeme alatt, sajognak a bordái, mozog két foga. Kimegy, megkérdi az apját, mégis mi történt vele. Az apa közli:
- Megvertelek.
- Na dehát miért - kérdi a fiú-, hiszen eddig soha nem volt baj, ha néha kirúgtam a hámból.
- Hazajöttél, összehánytad az előszobát. Elnéztük neked. Bementél a szobádba, kidobáltad minden ruhád a szekrényből és azon ugráltál. Ekkor anyád rádszólt, te meg lekurváztad. Erre én is rádszóltam, elküldtél a halál véres faszára. Azt mondtuk mindegy, megbocsátjuk, majd kialszod. De amikor a szoba közepére szartál, és teletűzdelted a szarodat fogpiszkálóval, majd közölted, h a sündisznó ezentúl nálunk fog lakni, akkor betelt a pohár.
