Nem vagyok a filmek rajongója. Rángatózó kamera, olcsó poénok (beleértve a pisáló Űrdongót), Jazz kinyírása, a hol hentelő, hol balf@$z módjára lepofozott, üres lózungokat puffogtató Optimusz, a személyiség nélküli robotok - kb. Tomboló/Frenzy kivételével, akik mellékszereplők a saját filmjükben, a történetbeli következetlenségek, az akciók közben indokolatlanul eltűnő-feltűnő robotok, egy trainwreck az egész. De megettem még 2x, sokan még még 4x is.
3 dolog jött be:
- Steve Jablonsky zenéje, aki mondjuk egy az egyben Hans Zimmer epigon, de hisz tőle is tanulta...
- Kisülés/Blackout, mint figura. Általában nem jönnek be a filmes dizájnok, de a helikopterek a gyengéim
- Racsni kevés mondatai egyike, mikor bemutatkozásképp leszkenneli Samet, és a hormonszintje alapján megállapítja, hogy közösülne a nősténnyel. (igen, sex sells, de tipikusan az az értetlen/érzéketlen, idegen/robotszerű megközelítés, amiket a Marvel képregényben is szerettem, mikor Kék Villám nem értette, mit csinál Buster és Jessie, és a csókot az ötödfokú háromdimenziós egyenletekhez hasonlította, mert azokat is nehéz megmagyarázni.)