Legutóbbi hozzászólások31
Pozitív/Negatív vélemények / Re:Transformers
« Utolsó üzenet: írta elwood Dátum 2023. Október 10., 16:10:50 »Igen, olvasom, sőt, a magam örömére fordítom is 
Nálam talán köztudottan elég alacsonyan van a mérce, könnyű átvinni, úgyhogy én mindennek örülök. Burkoltan spoileres összegzés következik az eddig olvasottakról.
Annyit előre kell bocsátani, hogy az image-es (lehet ezt I-nek rövidíteni? Mennyivel jobb volt ilyen szempontból az IDW) EU (Energon Univerzum) vállaltan a '80-as évek rajzfilmsorozatából indul ki, úgyhogy akinek a 21. századi woke-os progresszív LMBTQ+-os fejleményektől felállt a szőr a hátán, vagy csak kihagyták az elmúlt 30+ évet, jó hír, visszatértünk az alapokhoz.
A VD is bejövős, nem mintha ezt a "Kedves ellenségem" típusú történet ne lenne ismerős, de Robert Kirkmannel kvázi egy évfolyam vagyunk, közösek a filmélmények, a fickó meg tapasztaltuk már, hogy jól ír, fun olvasni, van suspence, ami beránt, és vannak jópofa ötletei, mint pl. a handroid. Ráadásul mindig olyankor - a legjobbkor - dob be egy-egy meglepő G1-es utalást, amikor már elfelejtenénk, hogy ez egy shared univerzum. A rajzokat meg lehet szokni (már megszoktam), egy kifogásom van, néhány G1-es karakter egymáshoz viszonyított mérete nem olyan mint régen volt, de hát ez sem követelmény.
A TF1, hát igen. Itt a rajzokhoz nagyobb levegőt kellett vennem, de előbb-utóbb ezt is megszokom majd. X-en keseregtek a régi IDW-s rajzolók, hogy a comic industry mennyire nem veszi őket emberszámba, mert nincs nevük, mivel nem dolgoztak a két nagynál, és azt kell mondanom, az élet igazságtalan. De ahogy idővel a IDW-be is átszivárogtak a DW-s artistok, talán itt is lesz erre példa, ahogy a kiadó és a fandom összemelegszik. E.J. Sunak már sikerült. Persze, a kiadónak is megvan a joga, hogy saját elképzeléseinek megfelelően a saját artistjait futtassa, és miért ne keveredhetne ki közülük egy új tehetség. Hogy ez a Daniel Warren Johnson-Mike Spicer páros lesz-e, abban nem vagyok biztos, de ebből még akármi lehet. Az biztos, hogy két szereplő rövidre szabott pályája is abba az irányba mutat, hogy a hangulat a '86-os mozihoz közelebb áll, mint az 1-2 évad gondtalan szombat délelőtti matinéihoz. Ami nekem nem tetszik, az Soundwave, túlságosan emo. Az, hogy a kezdés hasonlít a IDW-re, szerintem részben inkább a közös ősre, a G1-re vezethető vissza. Illetve van egy másik hagyomány, ami valóban megvolt már Furmannál, de azt az Animated és a Prime sorozatok, valamint a Bayverse is használta, vagyis szintén lehet tribute faktort látni benne, az pedig a nagy gonosz M színre lépésének késleltetése, de ezt már akkor tudtuk, mikor kijött a füzet szereposztása, úgyhogy ez azért nem újdonság. Én élveztem a sztorit, bár kicsit talán túl gyorsan lendült be, túl könnyen egymásra találtak a jövőbeli szövetségesek, találtak rá új alt módjaikra, ill. majd meglátom, hogy a hagyományos ember szereplők új tulajdonságai mennyire lesznek relevánsak, azokkal egyelőre még nem tudok mit kezdeni.
Nálam talán köztudottan elég alacsonyan van a mérce, könnyű átvinni, úgyhogy én mindennek örülök. Burkoltan spoileres összegzés következik az eddig olvasottakról.
Annyit előre kell bocsátani, hogy az image-es (lehet ezt I-nek rövidíteni? Mennyivel jobb volt ilyen szempontból az IDW
) EU (Energon Univerzum) vállaltan a '80-as évek rajzfilmsorozatából indul ki, úgyhogy akinek a 21. századi woke-os progresszív LMBTQ+-os fejleményektől felállt a szőr a hátán, vagy csak kihagyták az elmúlt 30+ évet, jó hír, visszatértünk az alapokhoz.A VD is bejövős, nem mintha ezt a "Kedves ellenségem" típusú történet ne lenne ismerős, de Robert Kirkmannel kvázi egy évfolyam vagyunk, közösek a filmélmények, a fickó meg tapasztaltuk már, hogy jól ír, fun olvasni, van suspence, ami beránt, és vannak jópofa ötletei, mint pl. a handroid. Ráadásul mindig olyankor - a legjobbkor - dob be egy-egy meglepő G1-es utalást, amikor már elfelejtenénk, hogy ez egy shared univerzum. A rajzokat meg lehet szokni (már megszoktam), egy kifogásom van, néhány G1-es karakter egymáshoz viszonyított mérete nem olyan mint régen volt, de hát ez sem követelmény.
A TF1, hát igen. Itt a rajzokhoz nagyobb levegőt kellett vennem, de előbb-utóbb ezt is megszokom majd. X-en keseregtek a régi IDW-s rajzolók, hogy a comic industry mennyire nem veszi őket emberszámba, mert nincs nevük, mivel nem dolgoztak a két nagynál, és azt kell mondanom, az élet igazságtalan. De ahogy idővel a IDW-be is átszivárogtak a DW-s artistok, talán itt is lesz erre példa, ahogy a kiadó és a fandom összemelegszik. E.J. Sunak már sikerült. Persze, a kiadónak is megvan a joga, hogy saját elképzeléseinek megfelelően a saját artistjait futtassa, és miért ne keveredhetne ki közülük egy új tehetség. Hogy ez a Daniel Warren Johnson-Mike Spicer páros lesz-e, abban nem vagyok biztos, de ebből még akármi lehet. Az biztos, hogy két szereplő rövidre szabott pályája is abba az irányba mutat, hogy a hangulat a '86-os mozihoz közelebb áll, mint az 1-2 évad gondtalan szombat délelőtti matinéihoz. Ami nekem nem tetszik, az Soundwave, túlságosan emo. Az, hogy a kezdés hasonlít a IDW-re, szerintem részben inkább a közös ősre, a G1-re vezethető vissza. Illetve van egy másik hagyomány, ami valóban megvolt már Furmannál, de azt az Animated és a Prime sorozatok, valamint a Bayverse is használta, vagyis szintén lehet tribute faktort látni benne, az pedig a nagy gonosz M színre lépésének késleltetése, de ezt már akkor tudtuk, mikor kijött a füzet szereposztása, úgyhogy ez azért nem újdonság. Én élveztem a sztorit, bár kicsit talán túl gyorsan lendült be, túl könnyen egymásra találtak a jövőbeli szövetségesek, találtak rá új alt módjaikra, ill. majd meglátom, hogy a hagyományos ember szereplők új tulajdonságai mennyire lesznek relevánsak, azokkal egyelőre még nem tudok mit kezdeni.
Az Erő legyen veled! 
