Na akkor itt álljon egy kis igaz, talán tanulságos helyzet az emberi elme képességeiről, hiszékenységéről, vagy nem is tudom, minek mondjam. Szóval történt, hogy 2 éve, egyik hmmm....hogy is mondjam? Visszahúzódó, magának való, befelé forduló, otthon ülő osztálytársamat elvittük bulizni, eredetileg heccből, illetve kíváncsiságból. Persze a srác nem ivott alkoholt...az istennek nem tudtunk lekönyörögni a torkán még egyx sört sem. Jó, haver elment a pulthoz, nekünk hozott egy kört, a srácnak meg 3 deci fanta narancslevet. Telt-múlt az idő, a srác megitta a narancslevet. Aztán szépen elhitettük vele, hogy valójában egy deci vodka is volt abban a narancslében. Kérdeztük, h nem érezte-e? Mivel még sosem ivott vodkát, nem nagyon tudott válaszolni rá, max annyit, hogy más volt picit(persze sima fanta volt a pohárban). A srác teljesen felpörgött, táncolt, totál úgy viselkedett mint mi, illetve mintha be lenne rúgva. Mondta is, húú ez nagyon jó, nagyon faszául érzi magát, szédül is egy picit...vége lett a bulinak, mindenki haza. Hétvége után a suliban szokásos sztorizgatás, mindenki előadta magát, a srác is, hogy jól átvágtuk, berugattuk, de nem bánta meg, mert faszául érezte magát, jót bulizott. Persze erre már nem bírtuk, kitört mindenkiből a röhögés...szegény gyerek nem tudta, hogy ezen mit röhögünk. Aztán nagy nehezen el tudtuk neki mondani, a kacagástól, hogy abban egy mililiter alkohol se volt. Persze nem hitte el elsőre, de mindenki igazolta, úgyhogy nem tudott mit tenni...ja és mi volt erre a reakció?:"Hmmm...biztos a szénsavtól volt."
pfff
