Züllő társaim!
Sikerült túlénem a tokaji gólyatábort komolyabb májkárosodás nélkül és élményeimet egy gyors beszámoló keretében osztom meg veletek.
A keddi érkezést követően, némi haverkodási alapon játszott póker után összeverbuálták a csapatot és lezajlott a megismerkedési procedúra, majd tekintélyes mennyiségű bor és dör elfogyasztása melett megindult a buli. Hajnal három környékén megfáradván a dologban, felmentem a szobámba, de az zárva volt, így nem kis örömömre arra kényszerűltem a folyosón tébláboló helyes hölgyeménnyel társalogjak körülbelül kettő teljes órát. Idilli helyzetemet hajnali öt óra tájékában sajnos megzavarta a tábor főalkoholistája, név szerint Magyaros Árpád nevezetű úriember, aki egy hangosbemondóval a kezében végigordibálta az egész szállást, melynek következtében igen komolyan ugrott a népszerűségi rátája. Lefelé. Ezek után sapnyol gitáron kezdett el játszani Pokolgép és Ossian számokat teljesen ellehetetlenítvén azon próbálkozásomat, hogy az előbb említett hölggyel komolyabban kezdjek valamit (Megjegyzendő, hogy már önmagától beleült az ölembe ). Hajnal hétkor azt a kevés embert, aki még képes volt visszaaludni Árpád (aki a három nap alatt egy másodpercnyi józanságot se produkált) ámokfutása után kiméletlenül felébrestették és reggeli torna gyanánt pofátlanul egyszerű gyakorlatokat végeztettek az összes gólyával. Félreértés ne essék, nem azt a mozdulatot ismételtették velünk, amivel a szájunkhoz emeljük az üveget . Viszonylagos nyugalom uralta a délelőtött, de Árpi a szememben jóvá tette hibáját, mert jóvoltából ismét néhány kellemes külsejű leányzó társaságát élvezhettem. Délutái programunkat a "csoportterápia" fantázi nevű elfoglaltság tette ki, aminek keretében ismét jót szórakozhattunk Árpin, aki Jack Sparrowként szelé a habokat a Tiza szőke vizén és csónakjával szinte percenként belefordult a vízbe.
Az esténket ismét őrült mulatozás indította, aminek keretében rengetegett ittunk. A vedelészeti verseny közepén megérkezett a Tábor sztárvendége Jáksó "Seggáll" László, aki nemi személyes tapasztalatott adott át a mádia szakra jelentkező gólyáknak, majd kötetlen beszélgetés következett a média eme prominens szeméyiségével. A főalkesz ugye megint vitte a prímet, amikor este fél tízkor, napszemüveget viselve bevonult az eseménynek helyt adó társalgóba és megkérdezte Jáksótól, hogy hogy áll neki. Ezek után ismét folytatódott az általam "Ivászati őrültségek-"nek elkeresztelet program. A versenysorozat csúcspontja a dinnyekanalazás volt, ami után a kivájt hájat megtöltötték körülbelül két deciliter vodkával, amit szívószálon keresztül kellett elfogyasztani. Ezek után a Vis Major zenekar koncerjére örjöngtük jónéhány órát, majd hajnali négy órakkor rövid kettő órás alvá-szünetet engedélyeztem magamnak. A harmadik nap ismét küzdelmes volt és kreatív képességeinket is igénybe vette. Déélutánra focikupát szerveztek és mind a fiúk, mind a lányok csapatot alkottak és pom-pom lányi feladatokat láttak el. Ehhez ugye kell ruha is, ami krepp papírból készítettünk el (Itt volt egy gyenge politikai tartalmú poénom az ruhaanyag miatt). A lányok gyorsan legyártották maguknak a cuccokat, mi meg fiúk úgy gonldoltuk, hogy valamit összebarmolunk. Csináltunk néhány töltényövet és kikentük magunkat, majd szerváltunk vörös fejpántokat és így indultunk a meccsre, hogy cheerleader-i teendőinket egy szolid fradi béközép utánzattal ellásuk. Este ismét titáni ivászat (ismét csak egy érdekes hölygeménnyel keveredtem társalgásba, aki hozzám hasonló okkult érdekeltségű és nem mellesleg több kiadatlan regénye van), majd álmatlan hánykolódásaz ágyban. Reggelre ismerős muzsika csapta meg fülem. Egy harmónika játszott panaszos dallamot. eltel némi idő mire felfogtam, hogy a Volt egyszer egy vadnugyat főtémája csengedez a folyosón. Másnaposságomban már vártam Charles Bronson feltűnését. Gondolom mondanom sem kell, hogy emögött az akció mögött is Árpád atya állt, aki tanulván a hangosbemondós incidensből szolídabb módszerrel próbált ébreszteni minket. A reggelli után érzelmes búcsút vettek egymástól a résztvevők és mindenki indult haza.
Ennyi lenne hát élménybeszámolón, remélem sikerült némi mosolyt csalni arcotokatra.
