A legújabb trilógiával az a legnagyobb baj, hogy úgy döntöttek, George R. R. Martin írásmódját követik: fingjuk sincs merre fog menni a történet, majd ahogy esik úgy puffan. Ez az öregnek jól bejött a Trónok Harcánál, mert ez volt a lelke a sorozatnak: megnézte, mire nem számítanak a rajongók, és azt lépte meg, így mindig megvolt a hűha faktor. Csakhogy ez ide baromira nem passzolt.
Palpatine visszahozása szerintem azért is jó húzás lehet, mert ezzel meg lehet magyarázni a TLJ egyik nagy botlását, hogy miért mehetett Snoke olyan könnyen a levesbe. Annyit kell mondaniuk, hogy ő volt a kesztyűbáb Palpatine kezén, akin keresztül ténykedett, hogy ne kelljen felfednie senki előtt magát. Így kavarhatott anélkül, hogy bárki sejtette volna, hogy életben van, de Snoke felszeletelése rákényszeríti, hogy előbújjon. Ennyi.
Amúgy én azon derülök nagyokat, hogy sok oldalon látom, hogy megy a hiszti arról, hogy "mekkora szar már, hogy Palpatine feltámad, mert így értelmét vesztette Darth Vader önfeláldozása", meg "elmegy a picsába a Disney ezzel a faszággal, megint megerőszakolják az SW-t, bezzeg a régi Expanded mennyire jó volt". Imádom olvasni az értetlenkedéseket, amikor erre beírom, hogy ez egyébként már a már az Expandedben is megtörtént még '91-ben. Valahogy mindig beüt a nagy kussolás
