No, a hétvégén rendeztem egy kis filmnézősdit.
Világok harca (1953) - Háááát. Mindenki el van tőle ájulva, hogy ez mennyire jó, nekem pont azért nem tetszett igazán, amiért az új igen Az eredeti történettől erősen elrugaszkodott (ez is ), de igazán nem jelent meg a filmben az igazi emberi dráma, a kiírtás gondolatától való őrület, az egész egy színes-szagos 50-es évek beli halivúdi cukrosmázas film lett, bár azért a nézhető kategóriából. (Mondjuk azon besírtam, amikor közvetlen közelről, kis fényvédő szemüvegekkel nézték végig az idegenek elleni atomtámadást )
Világok harca (2005) - Sokan szidják, de ha megköveztek, nekem akkor is tetszett. Nekem itt átjött az emberi dráma, nem próbáltak szemfényvesztő trükkökkel elkápráztatni, nekem épp annyi volt, amit szükségesnek is éreztem. (Számomra) A film két csúcspontja a kislány folyóparti szembesülése az eseményekkel és a film végén a már szinte teljesen megőrült Tim Robbins halála. Biztos, hogy máshogy is meg lehetett volna csinálni az egészet, de nálam működött.
Kisördögök (Tiptoes) - Egy nagyon érdekes történet egy férfiról és egy nőről. Az elején szokványos romantikus vígjátéknak tűnik, de nagyon hamar rá kellett döbbennem, hogy itt nagyon súlyos mondanivaló van a háttérben. Az alap sztori röviden: Adott a férfi, akinek az egész családja törpe, ő az egyetlen "mutáns", aki normális méretekkel rendelkezik. És adott egy barátnő/menyasszony, aki semmit sem tud a férfi családjáról. Rövidesen kiderül, hogy a lány terhes és ekkor a férfi bepánikol, hogy mi lesz, ha a gyerekük örökli tőle a génjeiben hordozott törpeséget. A lány megismerkedik a családdal és úgy dönt felvállalja a gyereket. Amíg a gyerek megszületik minden rendben van, de mikor kiderül, hogy a gyerek valóban örökölte a törpeséget, akkor a férfi teljesen kiakad, képtelen együtt élni azzal a tudattal, hogy ilyen "átkot" hozott a saját gyerekére és végül elhagyja a lányt és a kisfiút...
És hétvégi filmes élményeim legnagyobbika: AZUMI
Ha valaki látta a Tigris és Sárkányt, és nagy hatással volt rá a melankólikus befejezés (ahogy rám ), az imádni fogja ezt a filmet. A történet kezdetén a kis Azumit anyja holtteste mellett térdelve látjuk, mikor egy arra járó idegen magához veszi. Jó pár évvel később Azumi már annak a tíz képzett orgyilkosnak az egyike, akiket egy titkos küldetés céljára nevelt és képzett hosszú éveken át az az idegen. A tíz harcos között szoros kapcsolatok alakultak ki az évek során, de mindenkinek volt egy, akihez igazán kötődött. Kiképzésük végén, a küldetés megkezdése előtt még egy feladatot kapnak: meg kell ölniük ezt a társukat... A film több, mint két órás, igazi harcművészeti orgia, Azumi (szerintem) igazán szép és a spriccelő vörös folyadékokban sincs hiány a filmben. És említést érdemel még a főellenség, a fehér ruhás, szadista orgyilkos is, aki szintén maradandó karaktere a történetnek.
