Rászántam magam, hogy megnézzem a Münchent. Eddig húztam halasztottam, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, és csak időpazarlás lenne. Részben igazam lett.
A leírás tartalmazhat lehetséges történetelemeket, szóval csínján az olvasással annak, aki még nem látta..
Kezdem a végső konklúzióval. Nem volt rossz, de messze nem ezt vártam. Mély drámát egy terrorakcióról, arról, hogy mi zajlott a háttérben, és a kamerák előtt, arról, hogyan hullottak szét álmok, remények ahogy haladt a dolog a véres végkifejlet felé. Nos ebből 3 snittnyi gyorsan összecsapott akciójelenetet kaptam, ami meglehetősen kiábrándító volt. Az egész film akár lehetett volna akárhol, és a címnek sem kellett volna Münchennek lennie, mert nem arról szólt. Ha nincs a 3 snitt, akkor az ember el is felejtni, hogy miért is folynak a dolgok a vásznon.
Ugyanakkor tetszett maga a téma. Kissé hanyagolják, elfelejteni vélik a 70-80-as évek konfliktusait, pedig abban az időben minden nap-napunk arról szólt, hogy a tv-ből és rádióból nem hallottunk másról, mint gépeltérítésről, bombáról, kadhafiról, Libanonról, a sakálról, és Bejrútról. Ma már eltűntek ezek a dolgok (szerencsére), nincs minden héten, hónapban Bejrútba kényszerített utasszállító, vagy "klasszikus" terrortámadás túszejtéssel. Más ellenségek vannak.
A film inkább a közepesnél jóval jobban sikerült "kémtörténet". A karakterek jól kidolgozottak, - bár a színészi játéktól nem estem hasra. A világ megformálása itt-ott darabos volt, számomra nem az a retro-fíling, hogy minden percben elhúz ugyanaz a motoros a képen a robogójával és mindenki teljes arcot takaró napszemüvegben virít. szóval akadozott, de azért el tudta az ember hinni, hogy mikor játszódik a történet (Mondjuk a magyar vagonokon besírtam....)
A film talán legnagyobb erénye a fegyveres összetűzések és a robbantások kivitelezése. A hangok teljesen realisztikusak, tehát nem basszus hangon dübörög minden fegyver, hanem van karakterisztikájuk, és tisztán megkülönböztethetőek. Aztán a robbanások is reálisak, nem a fél várost leromboló narancssárga tűzgömbök szállnak szerte-széjjel. A tűzharcok is életszerűek, és kellően véresek, nem egyből szívlövés és vége, és nem mindegyik lövés talál, sőt csak nagyon kevés (ami bizonyított, pontosabban statisztikai tény, hogy a tűzharcok 92%-a 5 méteren belül zajlik, és a találati arány 20-30% csupán!!! - persze itt nem a háborút kell érteni, hanem rablótámadástól a rendőri intézkedésig bezárólag a dolgokat)
A zene néhol egészen jó volt, de mély nyomot nem hagyott bennem. Ami még kielemendő, az a vágás és az átkötések.
A film vegyes érzelmeket hagyott bennem. Mint München 2/10 mint kémfilm és krimi 6,5/10.
