Oooké...
A dolog a hetvenes évek elején kezdődik, amikor a Marvel sok más képregény-kiadóhoz hasonlóan bezsebelt magának egy újabb licencet, vagyis egy más médiumban/műfajban megjelent, ismert termék (franchise) képregényre való adaptálásának jogát. (Ez a gyakorlat ugyan főleg a nyolcvanas években lett híres a mostani olvasók számára, de igazából már a negyvenes-ötvenes években is meglehetősen nagy tömegben ment - az ötvenesben NAGYON nagy tömegben). Ez volt Robert E. Howard Conanje.
Csakhogy akkor még bőven a régi szindikátus (mármint kiadói) kezében volt a teljes Howard-hagyaték és a jogtulajdonlás se volt annyira vitatott, mint manapság, így a Marvel igazából nem Conan, hanem a teljes Howard-féle hibóriai világ jogait kapta meg. Minden Howard-karakterét.
A cím aztán híres lett. Nagyon. Egészen néhány évvel későbbig, a Star Wars képregényjogainak bezsebeléséig a kiadó egyik legjobban fogyó sorozata. És itt most nem a mai 100e környéki számokról beszélünk, hanem ennek sokszorosáról.
A Conan-adaptációk írója és egyben felügyelője Roy Thomas volt, akinek a neve mára sokat nem mondhat, de a hetvenes években ő volt a Marvel egyik top írója. Az ő ötlete volt (nos, feltételezések szerint legalábbis), hogy hozzanak létre Conan mellé egy női megfelelőt, mert már nem tudtak mit kitalálni - akkoriban két havi Conan-sorozat ment és mellé egy Kull-széria is.
És a sztori bonyolult része itt kezdődik.
Mint mondtam, a Marvel minden Howard-karakter képregényes adaptációs jogával rendelkezett. A Hibóriához nem köthető novellák szereplőiével is. Ilyen volt a Shadow of the Vulture is, ami egy, a mohácsi csata alatt játszódó fantasy-novella volt, amiben szerepelt egy bizonyos orosz nő is, Red Sonya. Thomas valamiért ezt a nevet vette át kissé átalakítva (Sonyából Sonja) és adta a karakterének, akinek azonban a novella-béli szereplőhöz a névazonosságon és a temperamentumán kívül kívül semmi köze nem volt. A karakter gyakorlatilag mindhárom barbáros sorozatban bemutatkozott pár rövid történetben, majd próbaképpen kapott néhány sztorit egy olyan sorozatban, ami kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy felmérje, milyen figurákkal lehetne saját címeket indítani.
Sonja átment a próbán és kapott egy saját sorozatot, ami nem élt meg sok időt, de párszor még újra próbálkoztak vele. És bár önállóan nem igazán állta meg a helyét, a többi címben és a szintén marvel áltla készített Conan-stripben eléggé integrálódott a hibóriai világba.
A bonyodalom ott jött, amikor a Marvel jó húsz év után végül lemondott a licenről a már nagyon gyenge eladások miatt. Mivel a Conan rosszul ment, így igazából az egész pakkot adták vissza mindenestül. És ebben benne volt Sonja is. Hogy pontosan miért, az jó kérdés. nagy szerepet játszhatott benne a név és hogy a képregényes alak eredetileg ugyanolyan ruházatot viselt, mint a novellabeli. A bikini kicsit később bukkant fel, és annak is megvan a maga sztorija.
(Zárójelben: csakhogy igazából nem volt benne a visszaadásban MINDEN karakter. Akadt néhány olyan figura, akiknek a neve ugyan Howardtól eredt, ám pont a fizikai megjelenés miatt a Marvel jogosan követelte magáénak a saját változatait. Erre a legjobb példa a hibóriai Szét kígyóisten és Shuma-Gorath. Kulan Gath nem a Howard-hagyaték része, teljes egészében a Marvel tulajdona, a Dynamite csak kölcsönvehette őt.)
A Howard-hagyaték kezelésének kérdése aztán átment egy jogi rémálomba. Jelen pillanatban Red Sonya alakja nagy sansszal köztulajdon; Red Sonja, a Thomas által létrehozott figura egy külön alap, a Red Sonja LLC kezében van; Conannél pedig komoly viták mennek, ugyanis az eredeti novellák önmagukban köztulajdonban vannak, a kéziratból újraalkotott verziók a svéd Paradoxhoz jutottak; maga a karakter pedig a legérdekesebb kérdés, melyről jelenleg is mennek perek. (ELMÉLETILEG köztulajdon, de jó pár ponyvahős esetében láttuk már, hogy máig él a szindikátusi szerzői jog.)
A Dynamite a Red Sonja LLC-től szerezte meg a kiadási jogot. A Red Sonja LLC csakis Sonja karakterével (és azokkal, akiket bizonyíthatóan hozzá találtak ki, mint amilyen Scathach is) rendelkezik, illetve jogában áll licencelni Hibória világának egyes részeit. Vagyis a Dynamite használhatja Sonját és Hibóriába helyezheti őt, de semmilyen utalást nem tehetnek Conanre. Még az se szabad nekik, hogy a Dark Horse-szal együtt a két licencet összegezve kiadjanak egy újabb közös kalandot.
Egyszóval: Vörös Sonja alakja eredetileg Marvel-találmány volt. A szereplőt integrálták aztán a saját univerzumukba, amely beépülés mindmáig érvényes. (A licencek elvesztése miatt már nem lehet benne a kézikönyvükben Conan és a többiek, de Hibóriára és csak arra még hivatkozhatnak és hivatkoznak is.) Ez a karakter aztán minden történetével együtt a Red Sonja LLC-hez került, ami tovább adta a Dynamite-nak. Így a Dynamite hivatalosan is a Marvel-féle történetfonalat folytathatja és folytatja. Ami a régi szabályok miatt egyenlő a 616-os univerzum múltjával. Így az a vicces helyzet állt elő, hogy a Dynamite jogszerűen írat és ad ki saját nyereségre a Marvel-univerzumba tartozó füzeteket. És ez is részben oka lehetett annak, hogy a Marvel gond nélkül odaadta nekik Gathot. A Pókemberrel közös történetet azonban már megosztott kiadással engedélyezték csak. Amely sztori egyénként egy régi Póki-Sonja közös kaland folytatása.
Amúgy lesznek majd olyan Red Sonja-sztorik itt, amik már nem tartoznak ebbe a világba. Vicces módon a legegyértelműbb - Sonja/Claw - a DC univerzumában (elvileg) kanonikus. De van mellette még egy minisorozat-sorozat, aminél erősen sanszos, hogy nem illeszkedik a fővonalba. (Már csak azért is, mert más eredetet ad Sonjának, mint a havi sorozatok, és mert felbukkan benne egy teljesen más fajta Asgard, mint ami a Marvelben szerepelt. Amely Asgard amúgy valóban szerepelt a régi Conan-sztorikban, igaz, csak nagyon kutyafuttában, inkább jelezvén, hogy igen, a kettő ugyanaz, ez egy világ.)
