Sziasztok
Nagyon vártam már..mert az előző rész teljesen felcsigázott..
És most olvashattam a Hieroglifa 2. részét.
A borító.Tetszik, hogy a borító tervezésében egyfalyta folytonosságot sugallnak. Azaz az előző résznek is hasonló borítója volt, jellegében és mondanivalójában is. Ha a két részt látom egymás mellett, akkor biztosan tudom, hogy összetartoznak. A két borító színe, a zöldes árnyalat és a kék is megáll egymás mellett. Puritán, de mégis figyelemfelkeltő. Nekem tetszik.
A történet és a képregény. Újra lenyűgözött. Egyszerűen felüdülés a sok szavakra épített történet mellett. A rajzoló nagyon jól érzékelteti a magányosságot, és a terület nagyságát. A teljes oldalas képekben szinte én is elvesztem. Tetszik a színvilág, egyetlen dolog ami kicsit zavart, bár ez nem hiba, csak furcsa volt, hogy az előző részben álcaszíneket generált a ruhájára, most meg valami teljesen másban folytatta a felfedezést...bár ez semiképpen nem hiba, főleg egy sci-fiben, csak nekem kicsit furcsa volt.A rajzoló elérte rajzaival, hogy a történetnek meglegyen a lendülete, folyása, ritmusa. Nagytotálokkal "lassította" és végtelenítette a teret, ahol pedig "gyorsítani" kellett, ott sok kisebb képpel fokozta a történet sebességét.
Ami számomra a legfőbb erények egyike, hogy már a második részt olvasom, de csak sejtek, azok is csak találgatások, de nem tudok. A képregény eléri, hogy együtt gondolkozzak a főhőssel, szinte én is ottlegyek vele, együtt éljem át a történetet, mert én is meg akarom érteni, és a rajzoló csak annyit nyújt, amit a főhős is átél (legalábbis eddig), igy arra készteti az olvasót, hogy ha valamit szeretne tudni, elkezd gondolkozni a főhős fejével. Nekem nagyon tetszik ez a fajta megközelítés.
Beírás : Jó. Na de komolyan. Hibát nem találtam, könnyen olvasható, nagy betűtípussal lett beírva. A mondatok, bár többszörösen összetettek is akadnak közöttük, érthetők és magyarosak.
Összességében azt kaptam amit vártam, lekötött és elgondolkoztatott. Tetszik és nagyon várom a folytatást.
