Sziasztok. Elolvastam a Fiúk! Termesszetek óriásgombát saját pinvcétekben! c. történetet.
Az eddigi legjobb. Mind képileg, mind történetileg.
Nagyon tetszik, hogy a képek, mint apró filmkockák követik egymást, olyan mintha egy filmnegatívot nézegetnék.. Tetszenek a karakterek is, enyhén karikaturisztikusak, de megőrzik a kellő komolyságukat. A színezés tetszik, nem hívalkodó, enyhe árnyalatokat használ.
A történet nagyon megfogott. Tejesen sikerült átadnia a paranoid hatást. (A legdurvább az, hgoy szerdán gombapaprikás volt itthon az ebéd ) Szóval a szokásos Bradbury-s végkifejlet felé haladunk olvasás közben, az elme teremti meg a saját félelmeit, de azok aztán valahogy mindig összeállnak realitássá. Tetszik a rengeteg szöveg, amelyek együtt alkotnak egészet a képekkel. Itt most nemcsak a képregényen volt a lényeg, de a szöveg is nagyon, sőt azt mondhatnám, teljesen meghatározta az egészet. Talán azért is voltak a rajzok annyira halvány tónusuak, és könnyen érthetők, mert a készítők nem akarták elvonni a figyelmet a szövegről, és saját gondolatainkról
A beírás tetszik, hibát nem találtam benne. jól olvasható.
Összességében mint feljebb is említettem eddig (bár a többi is nagyon tetszett) ez a kedvencem. És ahogy mindig mondani szoktam:
Bradbury-t még