HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
Fantasy képregények
edyna:
Szia Gorgonita!
Örömmel olvasom észrevételeidet az Aquablue-ról. Eleinte féltem kézbe venni ezt a képregényt, bevallom, a romantikus kalandokat valahogy jobban szeretem. De mára annyira megkedveltem a szereplőket és az egész történetet, hogy néha éjszakákon át ültem felette, nem bírtam abbahagyni a fordítást. Jók a megérzéseid, nagyon nehéz volt, néha többszöri nekifutásra talátam meg a megfelelő mondatot. Ezért is tartott kicsit hosszú ideig. De a végeredmény a lényeg! Remélem a következő részekben is örömöd leled, hiszen én nem adom fel, és hozzáfogok a folytatáshoz.
Edyna
inferno:
Zerit, Gorgonita, Daredevil, regnar: köszi a tippeket. Jópárat olvastam már közülük, ilyen a Drizzt sorozat, a Conan történetekből jónéhány, Wayne Chapman Mágus-regényei, sőt még Ravenloft-ból is pl. a Fekete Rózsa lovagja c. könyvet (aminek érdekessége, hogy a Dragonlence legnépszerűbb halállovagja Lord Soth kerül át Ravenloft világába, ahol találkozik Strahd-mesterrel..) A Szilmariloknak már évekkel ezelőtt neki akartam futni, de végülis elmaradt, ahogy a Félelem cirkusza is, szal köszi az emlékeztetőt, ha lesz egy kis időm majd beszerzem őket, illetve a zerit által említett könyvek is érdekesnek ígérkeznek...
Aquablue:
Vééégre! Edyna és Dórika: megint remek munkát végeztetek, köszönjük!
A grafikai megjelenítésben történt változás egyből feltűnt, szerintem észrevehető a különbség Olivier Vatin és Ciro Tota rajzai között, de szerencsére a stílus alapvetően nem változott meg, összességében hozta ugyanazt a sajátos hangulatot, képi világot.
A történet remek, egyetértek Gorgonitával, hogy sikerült elkerülni a sablonosság csapdáját. Eredeti elgondolás az Atalanta-project űrutazásának a kudarca, illetve ennek oka. Jól sikerült lezárni a cselekményt is, persze úgy, hogy szépen benne maradt a folytatás lehetősége. Cybot-on én is behaltam, igazán szórakoztató karakter, rendesen megfűszerezi a cselekményt.
Egyszóval remekül szórakoztam, még1x köszönet a készítőknek!
Gorgonita:
Aquablue (amit valamiért mindig Aquablade-nek akarok írni )
Tartottam tőle, hogy a Hierogrifához hasonlóan nem sikerül kereken befejezni egy grafikailag nagyszerű történetet, vagy hogy a magyarázat a bolygó titkaira esetleg túl sablonbos lesz. Pl titokzatos technológia a tengerfenéken, ami megmenti a jófiúkat.
Ehelyett -nálam -nagyon pozitív a kép. Érződik a történeten,hogy nagyon jól felépítették. Kerzdve a háttérrel, először a titkokat, eredettörténeteket helyezve el. Ezzel megteremtve az üzenetet (A gyarmatosítási politika elítélése.). Csak ezután érkeztek a szereplők, és a drámai vagy épp humoros helyzetek. mi -az olvasók -persze éppen fordítva csöppenünk bele, és csak lassanként kerülnek helyre a mozaikdarabok. ilyenkor azonban nem egy-egy unalomig ismert klisével találkozunk, hanem még egy magamfajta sf kedvelő számára is új meglepő fordulatokkal. Érdemes pl összevetni az AB háttértörténetének komplexitását a legújabb Atlantisz "feldolgozással a Stargate Atlantisszal. Ég és föld.
A gyarmatosítás borzalmainak hiteles de nem sokkoló ábrázolása pl vírus tesztelés, indokolja az ezért bekövetkező bossszút, ami itt szintén nem öncélú erőszak az eladás növelése miatt. A képi világ szintén ezt az üzenetet sugalja. Az óceánvilág végtelen távlatainak szabadsága szemben a katonai zsarnokság kicsinyes fegyverpuffogtatásával.
A szereplők azzal kerülik el a kliséket, hogy üropera klisék helyett egy politikai thriller karakterei jelennek meg az sf környezetben. Az író nagyszerűen kezeli őket, a dada robot esetében pl mindvégig azt vártam, hogy mikor fogy ki a poénokból. Semmikor.
A világ pont olyan lenyügözőre sikeredett, mint a Dűne sivatagbolygója. Nem csak egy-két díszlet, hanem komplex összetett élő lélegző világ lett Aquablue. Mindezt képileg is sikerült visszaadni, azzal hogy egyedi stílusúak a rajzok. Ezek soxor nem is a szereplőkre, hanem a tájra koncentrálnak.
HIBA: -asszem, az az oldal ahol, a tengerből kiemelkednek a nagy fekete izék a viharba fejjel lefele van. Vagy nem?
Nagyon kukacoskodnom kell ahhoz, hogy felróljam a rtörténetet kissé laposította az utolsó részben felbukkanó sok technikai magyarázat tankokról, lőtávokról, stb.
Menetközben többször elcsodálkoztam, hogy ezt vagy azt bizony nem lehetett könnyű fordítani. Beírásban nem találtam hibát
Összeségében ez nálam A 99%-os történet. Ha valakivel, akinek fenntartásai vannak a műfajjal szemben, meg kellene szeretettnem a képregényt, ezzel zárnám étlen szomjan egy gumiszobába. Bár sajna az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy nagyon is ritka mestermunka. Még jó hogy itt a HZS-n akad több is, úgyhogy most megyek Korongvilágot asszimilálni.
Edyna! Dórkia! Remélem ez már elég hosszú volt!
Dórika:
Frissültünk!
Terry Pratchett - A Mágia Színe 4/4
Aquablue I/5 - Az Atalanta-Projekt
regnar:
Szerintem, ha nem is a szó szoros értelmébe vett elgondolkoztató, de semmiképpen sem könnyed olvasmányok a Ravenloft világán játszódó regények.
Nagyon hangulatosak, nem a szokványos vonalvezetésű történetek, sokszor én szemszögből ismerjük meg az eseméyneket.
A hangulat általában komor, inkább gondolatok kerülnek előtérbe, néhol kissé már átcsap gótikus vonalra, egyértelműen a sötétebb fantasyt képviselik a történetek, anélkül, hogy túlságosan morózussá válnának. Nincsenek kiemelkedő hősök, a főszereplők egyszerű emberek és a környezet is teljesen hihető.
pl. a Ködök vámpírja (nagyon jó vámpírtörténet), Sötét lelkek leple, Holtak tánca, A félelem cirkusza (személyes kedvencem a sorozatból)
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése