Végre elértem a C.S.I. zónát is
Mindjárt a legelső megjelenéssel, azaz a LAS VEGAS-i titkos személyazonossággal kezdtem.
Borító. A helyszínelők felirat tökéletes lett, legalábbis a betűtípus szinte ugyanolyan. a borító témája, pontosabban a grafika nem tudom, hogy utal-e későbbi eseményekre, azaz főhősünk meghasonlása, tehát a tükör működik-e jelképként, vagy egyszerűen csak jól néz ki és rányomták a borítóra. Amúgy ez talán fotóeljárással készült, vagy valami hasonlóval? legalábbis erre tippelnék. Aztán megfejtettem a rejtvényt, hiszen a borító belső oldalán már olvasható is, hogy CBS fotó. Na én is megyek helyszínelőnek
Képregény. a rajzokhoz hasonló stílusú képregényt sokat találni mostanság, annyira nem tetszenek, de nincs nagyobb gondom velük. ami igazán zavar az az erőltetett hasonlítani akarás a szereplők arcán. Kissé merevnek és statikusnak érzem az arcokat, hiába hasonlítanak, valahogy mégsem. Egy lágyabb, könnyedebb stílussal talán jobb eredményt lehetett volna elérni. Olyan érzése van az embernek, hogy a rajzoló tökéletesen ismeri a figurák arcának minden pontját, de a karakterüket nem mindig tudta elkapni. Inkább iparosmunka hatása van a dolognak. (persze azért néhol egészen szépen eltalálta őket, nagyjából kétharmad-egyharmad arányban, de sokszor olyan érzésem volt, hogy nem is ugyanazt az arcot látom, akár két képen egymás mellett) Néhol aránytalanok is a karakterek. De a színek szépek, és néhol még hátterek is megjelennek. esetekre való visszagondolás jó grafikai stílusban van előadva (szerintem)
Történet. Jól alakul, érdekesnek tűnik, bár még messzemenő következtetést nem lehet levonni, de főleg az utolsó oldalon sikerült felcsigázni az érdeklődésemet.
Fordítás/beírás. Ez jól sikerült, pergő és jól olvashatóak a mondatok.
C.S.I. NY - Kegyetlen halál .
A három sorozat közül talán ez a kedvencem, ha választani kellene. Meglehetősen komor a hengvétele és erre a fő színek, az acélos kék és szürkés árnyalatok is rájátszanak. (Érdekes volt azt hiszem egyből a NY pilot-ben bár javítsatok, ha tévedek- egy NY - Miami crossover, amelyben váltakoztak a fő meghatározó színek (kékes árnyalat vs szűrős narancsos zöldes) attól függően, hogy éppen ny-i vagy miami-i embert látunk-e) A NY érdekessége még, hogy ebben tűnik fel az elsők között a Ground Zero filmen és Gary Sinise jó néhány percig áll némán a helyszínen...
Borító. Csakúgy, mint az előzőekben és még sok képregényben itt is fotocover, melyet átlagosnak neveznék, alula város képe egészen jóra sikerült.
Képregény. A stílusa jobb, mint a Vegas-inak, de az arcokkal itt is hasonló gondjaim vannak, mint az előbb. Tetszik, hogy a színeket örökítették a tv sorozatból. A figurák mintha viaszbábok lennének, és roppantul zavaró, hogy csukva van a szájuk beszéd közben. Szóval hiába a jobb stílus, a képregényt kinézetre rosszabbnak érzem, mint a Vegast. Sokszor olyan érzésem volt, mintha megfestették volna a hátteret, aztán valahonnan kivágták volna a szereplők fotóját és ráragasztották volna.
Történet. Hmmm farkasember? Ez már nem kezdődik rosszul. Itt nem annyira mozgalmas a dolog, mint a Vegas-ban, de azért izgalmasnak tűnik. Persze itt is csak az elesjén vagyunk, mondhatni az első reklámnál
A fordítás és beírás csakúgy, mint az előző (vegas) füzetben jól sikerült.
Annak ellenére, hogy siránkoztam a külalak miatt a történetek jónak tűnnek és ez azt hiszem fontosabb, mint a kinézet. Tehát kíváncsian várom a folytatásokat.
