Eddig keveset dicsértem, annyi kompromisszumot kötök, hogy sokkal több idő, türelem és figyelem kell hozzá, mint amennyi nekem mostanában volt. Nekem úgy tűnik, egyesíti a hosszabb, elágazó, de összefüggő történetfolyamok (pl. Grant Morrison New X-Men-je) és a rövid, tömör sztorik hátrányait: hosszú, és mégis minden marhaságot olvasni kell ahhoz, hogy érts belőle valamit. Szerintem egyszerűen nem jó a koncepció. Lehet egy éjszaka egy lánnyal (sráccal, intelligens kristállyal stb.) csodálatos, lehet egy hétvége vagy egy nyaralás vagy tíz év is az, de egyik sem lehet a másik időtartamában ugyanolyan jó. Nem lehet két héten át pezsgőt inni az ágyban két kör között. Hickman egy kétrészes sztorira fordítandó figyelmet akar 80 részen keresztül, az meg nincs, pont. Örüljön, akinek van - sokan imádják a nyolcórás Sátántangót, a legtöbben meg a környékére sem mennek.
