HálóZsák fórumok > Hazai és külföldi megjelenések
*Marvel és DC SPOILER-sörözö*
Gorgonita:
A Blackestnight-ot egy az egyben kihagytam, miután megláttam az első marvel - zombiet a sztoriban. :) Így a Brighest Day sem nagyon hozott izgalomba. Az első rész után valami hasonló következtetésre jutottam magam is, hogy szanaszét fog folytatódni, én meg nem fogom követni.
Arzenál és a Generation Lost eddig tetszenek. Arzenál esetében reméltem, hogy egy az Ultimat-és Hawkeye-hez hasonló modernebb figurává upgreadelik, de úgy látom revolverek helyett pengékkel fog ökörködni. A Generation Lost alapjai nagyon jók, végre egy karakteres sztori négy kisebb szereplőnek, akiket így öröm lesz végre jobban megismerni. De huszonvalahány részen át?
Sajnos a DC világa valahogy sosem tudott úgy behúzni, mint a Marvel. Pedig próbálkoznak ott is mindennel. A három nagyágyú eltávolítása, teret adhatott volna a kisebb szereplőknek, de csak annyit láttunk, hogy nélkülük nem futnak a címek, Vixen akárhogy próbálkozik a JLA összefogásával, vagy akármilyen hangulatosan indít is a Batman és Robin.
Jason Todd előrángatása egy bukott Robin szerepére, nálam nagyon nem jött be. Ha valaki hát ő tényleg és totálisan meghalt, egy alapvetően reális hangvételű sztoriban. Bárki más jobb lett volna. Például mekkorát ütött volna egy mindvégig eltitkolt bukott Robin? Valahogy úgy mint az első Ami Kapi előtti Ami Kapi sztorija. Vagy megkattanhatott volna egy vadonatúj tanonc is.
Összeségében valahogy nagyon nem él és lélegzik a DC világa. Úgy gondolom ennek két oka lehet. Egyrészt kitalált városaival, Luthor elnökkel távolabb áll a realitást követelő rajongóktól, mint az alapvetően alternatív jelnünkben játszódó Marvel. Másrészt ha van egy jobb ötletük is, azt tényleg bitang hosszan taglalják. Mint mi a postjainkat. :) Hány részes volt a Trinity? Ezer? Minek. Valahogy az old school stílusosság jegyében odaveszett a naprakészség, és nem mernek változtatni. Kicsit sem. Valami Ultimate szerű retconról már nem is beszélve. Így aztán a három nagyágyúval sem történt igazán semmi grandiózus, csak egy újabb tucatkaland.
Más kérdés hogy minek erőltetnék meg magukat ha egyszer a BN arat a piacon. Csak épp közben annyi élet sincs benne, mint egy közepes F4 kalandban. mely szintén gyengélkedik mostanság, de oda valahogy mégis úgy tér vissza az olvasó, mint egy ismerős családhoz pár jó poénért, mielőtt elugrik Luke Cage-dzsel sörözni egyet, vagy a haverokhoz az Avengers Tower-be.
Bár az is lehet, hogy őket egyszerűen még mindig jobban ismerem, és tévedéseket irogatok. Csak gondoltam ne legyenek már ilyen kevesen a DC-s hozzászólások. :)
Jolly Jack:
Talgaby: szóval ne egy akciódús sztorira számítsak, mint Millar és McNiven Nemezise esetében, amiben minden van csak épp karakterizálás nincs. Látván az új Daredevil design-t (Shadowland), kicsit tartok tőle, hogy karakteridegen lesz Matt ebben a történetben. Mindenesetre megvárom a következő számot és egyben elolvasom az eddigieket. :worship:
Egy kis DC: végre véget ért a 100 perces háború. (Csak úgy magunk között szólva bő félóra is elég az Új Krypton saga utolsó fejezetéhez.) A rajzolók közül nekem többnyire Jamal Igle okozott csalódást. Bizonyos paneleket úgy összecsapott a 2. részben, hogy az már fájt. Cafu viszont zseniális választás volt. Magasan ő produkálta a legszebb rajzokat ebben a sztoriban, ahol már az elején romba dőlt minden, amit "szép lassan" felépítettek. Csak egy példa: az írók mintha megfeledkeztek volna Zod karakterizálásáról, pedig éppen itt kellett volna valami érzelmet kihozni a tábornokból, miután ismét elbukott népe védelmezése során. Erre: "Nem El, te sosem értettél engem, ahogy az apád sem. Igen, mérges vagyok. Lane-re és a Földre. De az El család iránt érzett gyűlöletem határtalan." Szerintem a DC sem gondolta komolyan, amikor az év eseményének nevezte ezt a... Ugyanakkor a két cliffending a sztori végén a későbbiekben még kifizetődhet a Superman franchise-t illetően.
Tovább folytatván a sülésekkel, íme Arzenál ébredése. Az lehet, hogy J.T. Krull pontosan tudja mit akar ezzel az egyébként fölösleges minivel, ami számomra inkább tűnik egy össze-visszaságnak. Roy karakterizálása rém gyenge. Az olvasó semmit nem érez át a karakter fájdalmából, ráadásul tovább nehezíti a dolgot a heroin függősége is, ami véletlenül most kerül elő. Jason Todd-ból legalább stílusosan csináltak rosszfiút, még ha a története felemásra is sikerült, ehelyett szegény Roy a belső démonaival vív reménytelen küzdelmet, mert baromira fáj a sebbhelye, amit Prométheusz valami húsevő baktériummal tovább "fűszerezett". Nesze neked olvasó, vegyed.
Bármennyire is hihetetlen, de a DC Comics 2010-es első félévének legnagyobb cikije még hátravan: Titans: Villains for Hire Special. Kérem szépen ez mintapéldája az értékelhetetlen szuperhősös képregényeknek, pedig Eric Wallace és Fabrizio Fiorentino nem az inkompetens alkotók közé tartozik. Ryan Choi meggyilkolása érezhetően nem csak Slade titánjainak ment nehezen, hanem az alkotó párosnak is. Slade utolsó mondata egyben jótanács is a jövőre nézve: ez többé nem fordulhat elő.
Sajnos úgy tűnik, a DC nem tanult a korábbi hetisorozatok (52, Countdown, Trinity) hibáiból. Egyelőre nem írnám le sem a Brightest Day, sem a Justice League: Generation Lost című kéthetente megjelenő szériákat, mert az alaptörténet jó, de 26 részen keresztül nem lenne szabad elhúzni. A "mozaikos szerkesztés" igazából a problámám a Brightest Day kapcsán. Sokkal célszerűbb lett volna a feltámadt hősöket egy csapattá szervezni, és Deadman (vagy ahogy mostanában hívják: Aliveman) kalauzolásával a rejtély nyomába eredni. Majd az egyes alakulatok lámpásait szerepeltetni az sorozatban. A Generation Lost abban az értelemben meglepetés, hogy Judd Winick kötött kézzel nem akkora ökör, de még ne kiabáljuk el. (Bocsi Judd! :badteeth:) Ugyanakkor ez a történet az én szememben egy 6, (a legvégső esetben is) maximum 7 részes mini. Ezzel együtt jó újra együtt látni az egykori Nemzetközi Igazság Liga (JLI) tagjait.
Talán nem meglepő, de az egész Brightest Day felhajtás legfrankóbb sorozata (lesz), a nagy visszatérő cím, a Birds of Prey, köszönhetően a DCE kreatív igazgatójának, Geoff Johns-nak. Gail Simone ragadozómadarainak lenge öltözetét ismét Ed Benes stílusában csodálhatjuk meg. Kell ennél több? Igen, de azt az alkotó páros véleményem szerint biztosítani fogja.
2011: Flashpoint. Röviden így tudnám összefoglalni az eddigi pozitívumot a Villám újjászületésétől fogva egészen a 2. számig. Értem én, hogy jó móka a kedvenc szuperhősét írnia az embernek, de azt ne csak a saját örömére tegye. Pro és kontra, épp Grant Morrison nyilatkozott úgy a Végső Válságot követően (nem szószerint idézem): Mégis mi a fenét képzel egy tizenéves, amikor egy nagyszabású történetet kritizál. Nem érdekelnek az efféle vélemények, úgy fogom írni a képregényeimet, ahogy azt olvasni szeretném. Kíváncsi leszek rá, hogy mit kezd majd Johns Barry Allen-nel a későbbiekben, ám ez a cím egyelőre egy jó közepes.
Hamár Morrison; aki arra számított, hogy Bruce Wayne történelmi korokon átívelő Gotham-i kalandjai után egyszerűen csak visszatér, tévedett. Ugyanis, ha sikerül visszajutnia a 21. századba mindenki meghall. Egyelőre nem is írnék véleményt a történetről, mert még az elején járunk (holott már lecsengett két rész) és Dan Jurgens - Time Masters: Vanishing Point című minije még hátra van. Azonban mégis meg kell jegyezni, hogy eddig sem Chris Sprouse, sem Frazer Irving nem alkotott maradandót, pedig direkt az adott korokra szemelte ki őket Morrison. Ugyanakkor valahogy mégis összhangban állnak a rajzok a sztorival. Sprouse például nagyon önkritikusan fogalmazott a munkája kapcsán, és elmondta, hogy értetlenül állt a dolog előtt, hogy miért őt választották ehhez a sztorihoz. Morrison már korábban is csinálni akart egy fejezetet honfitársával, Irving-gel a Batman és Robinban, a következő 3 számban egyébként lehetősége is nyílik rá, ugyanakkor nem lennék meglepődve, ha Irving gyengécske rajzait épp a sűrű időbeosztás okozta volna. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy Yanick Paquette, Cameron Stewart, Ryan Sook és Lee Garbett mivel rukkol majd elő.
Gorgonita:
Kang vészt jósol az új Kapitánynak. Steve Rogers nyugdíj helyett energiapajzsra kap a Secret Ultimates..izé...Avengers élén. A rehabilitáció göröngyös útját már megjárt Luke Cage, pedig a Thunderboltsok élén landol. Szó szerint. Utóbbi kettő ráadásul olyan kaliberű ellenfelet kap, akik nemcsak a cliffhangereken mutatnak jól, de igazi ellenpólussá is válhatnak.
Bendis hozott a Csodák világában, és a Hősök Korában! Ki gyárt nekem szélesvásznú háttereket a talpazatos borítókból? : )
S ha már energiapajzs, az egykoron energiakardot is forgató Fekete Lovag melyik címben bukkan majd fel? Vagy csak odatévedt az egyik borítóra?
Képregényes hátterek:
Régebbiek:
http://forums.comicbookresources.com/showthread.php?t=134356
Újabbak:
http://forums.comicbookresources.com/showthread.php?p=10384653
talgaby:
Elég fura az alapkoncepció, mert teljesen kiszakítottuk Mattet, és most jelenleg a Kéz vezetője, és a föld alól irányítja a komplett nindzsaklánt.
Jó... de már most kezdem úgy érezni, Diggle már most csak nyújtja. Lassabb, mint a Brubaker-éra. Egyben olvasós sorozatnak mondanám.
Jolly Jack:
--- Idézetet írta: zozi56 - 2010. Május 23., 14:02:50 ---A DC-nél most fut egy Azrael-sorozat (mini?). Erről tudtok valamit? A borítók nagyon jól néznek ki, kíváncsi vagyok, milyen lehet a történet, de ha gagyi, akkor inkább nem pazarolom vele az időmet.
--- Idézet vége ---
Ha érdekel a karakter, szerintem várd meg a júliusi számot, mert az új író, David Hine tiszta lappal kezd majd. Hine első történetét Jeremy Haun rajzolja, aki az író Arkhamos írásait is illusztrálta, valamint Marc Andreyko Manhunter sztoriját. Haunt követi majd Guillem March, aki végre nem csak Méregcsókot fog rajzolni. Egyébként az a Battle for the Cowl égisze alatt megjelent Azrael: Death's Dark Knight mini valóban nem egy nagy durranás, az a tipikus bevezető történet, és habár Frazer Irving képi világa remekül passzolt a karakterhez, a sztori színvonala meg sem közelítette azt. Nem is bánom, hogy Fabian Nicieza a Red Robint viszi tovább, és otthagyja Azraelt.
A karaktert egyébként még Grant Morrison vette elő a Batman címben, akit nem a megszokott módon használt. Lásd Batman #672-674 és (a személyes kedvencem) Batman #666. Ezek a számok természetesen a Batman and Son és a Black Glove kötet részei, mindamellett Morrison legjobban megírt füzetei a Batman címben. (Ide sorolható még természetesen a Batman #663 is, ami véleményem szerint az elmúlt évtized legjobb Joker képregénye volt.) Ha valóban érdekel a karakter, akkor az Azrael júliusi száma előtt olvasd el ezeket a füzeteket. ;)
Noha a Marvel képregények sosem érdekeltek igazán, a Frank Miller féle, majd (ugrás) a Brian Michael Bendis és különösen az Ed Brubaker által írt Daredevil nálam kötelező olvasmány volt a szuperhősös képregények között. Azonban az 500. szám óta csak azt a Dark Reign egyrészest olvastam, amit gondolom felvezetőnek szánt Andy Diggle a sztorijához. Érdekelne néhány vélemény az utóbbi számokról, mert a Shadowland mini előtt ismét felvenném a fonalat a Fenegyerekkel. :)
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése