HálóZsák fórumok > Hazai és külföldi megjelenések
Egyebek
Pádi:
5Panelses kiadványok a fesztiválra.
Zerit:
Elolvastam a The Walking Dead első kötetét (vagy ha jobban tetszik TPB-jét). Megígértem, hogy az elolvasása után írok róla néhány szót, milyen benyomást keltett bennem. A véleményem kissé eltér a megszokottól, de talán megérdemelné a sorozat, hogy kicsit más szemmel is pillantást vessünk rá, mert a sok tömjénezés homályossá teszi a látást. Írásom csapongó lesz, és csak az értheti meg, aki már olvasta a művet.
A képregény oldalai gyorsan pörögtek az ujjam alatt, azaz a mű gördülékeny, érdekes és olvasmányos. Bár a gyors végigolvasás azt is jelentheti, hogy nem kelt túl komoly gondolatok az olvasóban, hogy megálljon bizonyos paneleknél és átgondolja a látottakat. Magyarán felületes. Ezt az érzést több dolog is megalapozta nálam. Elsősorban Kirkman történetvezetése, amely nem túl konzekvens. Erre lentebb kitérek majd. Bár több helyütt említették, hogy a zombis téma nem tud túl sok újdonságot nyújtani, meg hogy a nyitójelent is ismerős egy bizonyos mozifilmből, de az erőssége mégis abban áll, hogy a zombik csak díszlet, a történet az emberi viszonyok és a túlélésért folyatott harc bemutatása. Hangulatilag ezt valahogy nem kaptam vissza. Vagyis, ha kivesszük az zombikat a képből, az egész olyan, mint egy piknik a parkban, közel s távol messze a feszültség és a kétségbeesés érzete. Ha mélyebbre ásunk, Wyndam írt egy könyvet A triffidek napja címmel, ahol a főszereplő szintén a kórházban ébred a végzet napjára és a regény szintén az emberi túlélésre és a megváltozott körülmények közötti együttélésre helyezi a hangsúlyt. Persze zombik helyett helyváltoztatásra képes emberevő növények voltak, de az alapszituáció ugyanaz. Na, nem akarok itt senkit plagizálással vádolni, de a vicces, hogy az angol írónak 1951-ben jobban sikerült mindaz, amivel itt Kirkman próbálkozott. És akkor ezt most tegyük zárójelbe.
Igazából két komoly jelenet volt, ami kiütötte nálam a biztosítékot. Az első talán a pacifista és fegyverellenes hozzáállásomból kifolyólag adódik. Bár nehéz ehhez a témához egy fegyverfetisiszta társadalomban másképp hozzányúlni, és hát az alkotók itt sem szegültek ellen. A túlélés a fegyver. Gyógyszer, élelem, hajlék, ezek másodlagosak. Ezek olyan dolgok, amit a csapat ugribugri gyereke gond nélkül beszerez a zombiktól hemzsegő városban. Na de fegyvert szerezni ugyanabban a városban már igazi kaland, amire sok-sok oldalt lehet áldozni. Céllövészet, mint a közösségépítő tevékenység, az emberi kapcsolatok támpillérje. (Elnézést a szarkazmusért, de ha ilyesmi kerül szóba, akkor nem fékezem magamat.) Hab a tortán, mikor Rick a hétéves fiát felfegyverzi (Charlton Heston táncra perdült, akárhol is van a pasas). Nem elég, hogy a folytonos zombitámadástól tartva résen kell lennie mindenkinek, erre még egy kiskölökre is figyelni kell, nehogy cowboyost játsszon. Hiába érzünk mi együtt a kisfiú édesanyjával, az író úgy rendezi, hogy mégis neki legyen igaza. Ahol a felnőttek csődöt mondanak, ott egy tejfelesszájú biztos kézzel szedi le a zombikat (Ó, de Carl, embert ölni azért ugye mégiscsak más?)
A legnagyobb hiba, sőt hibahalmozás, az úgynevezett kulcsjelenetnél véltem felfedezni. A kis csapat táborát meglepte a tél. A tábortűz körül ülve sütögetik az őzpecsenyét havazásban (?), mikor is Ricknek (és egyben Kirkmennek) eszébe jut, hogy a már hónapok óta együtt élő emberek meséljenek magukról. Pontosabban a 102. oldalon tartunk. Eddig miről beszélgettek, mondjuk céllövészet közben? Kisebb időzavar a történetszövésben? Lehet, hogy füzetenként olvasva ez nem tűnik fel ennyire, de így egyben… Gyors karakterizálás, mielőtt elkezdenének hullani az emberek, valamit mégis illene tudni róluk. Ilyen kétdimenziós karakterek között meg nehéz lesz komolyabb és hihető konfliktust generálni. A tábortüzes bulit zombik szakítják meg, minek köszönhetően meg is van az első emberi áldozatunk. Már csak a nekrológokból tudjuk meg, hogy milyen ember volt, mert eddig semmi sem derült ki róla. És térjünk vissza egy pillanatra a tábortűzhöz. Névsorolvasás! Ha jól megnézzük a képet, minden táborlakó rajta van, azaz a tűz körül ül. Hahó! Akkor ki van őrségen? Hogy lehet az, hogy egy ilyen életfontosságú rutinról megfeledkeztek? Persze mindenkinek be kellett számolni Ricknek, hogy mivel foglalkozott azelőtt, és természetesen a zombik is kiszagolták a lehetőséget… bitch please!
Utoljára a rajzról szólnék. Tetszik. A fekete-fehér képregény előnye, hogy részletgazdagabbnak kell legyen, profibbnak, mert nincs lehetőség arra, hogy a színek eltakarják a rajzoló hiányosságait. Persze Moore is követett el egy kis bakit a képregény elején a bal-pisztolytokból-bal-kézbe-pisztoly-majd-hirtelen-jobb-kézbe-pisztoly-és-végül-jobb-pisztolytokba mutatvánnyal. Érdekes koncepció még, hogy a zombik arcához realisztikus-, az emberekéhez pedig stilizált ábrázolásmódot alkalmazott. Én megfordítottam volna, már ha nem a zombikon van a lényeg, hanem az emberi túlélésen. A leegyszerűsített arckifejezések is okozhatták ama érzetemet, hogy hangulatilag nincs topon a képregény.
Mindenesetre a második kötet is megrendeltem, és várom a fejleményeket. :)
talgaby:
Mármint melyiknek? Mert ezek a topicok a papír megjelenésekről szólnak, és az Oz-adaptációk folyamatosan mennek az USA-ban, most jön két két múlva a Road to Oz HC-je, és elvileg valamikor idén kezdődik az Emerald City.
Ha meg az ittenire gondolsz, minden egyes sorozatnál odaírtam eddig, hogy a kezdése Baum születésnapján van, és ez idén se lesz másképp a Dorka és a varázslóval.
Morg:
Üdv.
Remélem nem baj ha ezzel kapcsolatban kérdezek de az OZ - nak kb mikor várható a folytatása?
swatura:
Üdv mindenkinek,
swatura vagyok, és bemutatkozásként csak annyit szeretnék mondani, hogy pár hónapja kezdtem el főként régi magyar klasszikus képregények angol nyelvű scan-fordításainak készítését. Pár hasonszőrű magyar és külföldi képregényes fórumon, illetve a kalózos torrent-oldalon találkozhattatok is talán már az eddigi eredményekkel, így pl. a Zórád Ernő-féle Winnetou, A Névtelen vár, Az időspirál, vagy a Fazekas Attila által jegyzett Csillagok Háborúja és Az Özönvíz Balladája angol fordításaival.
Természetesen sok kisebb-nagyobb tanulnivaló vár még rám is, itt-ott tűnhetnek gyerekesen amatőrnek egyes technikai megoldások, ám bízom benne, hogy idővel ezek majd elsimulnak. A HZS technikai tanácsai több ízben is nyújtottak már támpontot, köszönet értük.
Ezen a fórumon elsősorban azért igyekszem majd kisebb-nagyobb rendszerességgel feltűnni, hogy technikai tanácsadásért folyamodjak a nálamnál tapasztaltabbakhoz, mint pl. most is, illetve hogy az elkészült scan-ekről tájékoztassam az esetleges érdeklődőket, s végül pedig, hogy némi visszajelzést, kritikát és egyebet halljak másoktól...
Szóval nemrég indítottam útjára a Funky Koval c. régi lengyel képregény magyar szöveg-ről angolra történt fordítását, tudván tudva, hogy lesz még rajta simítanivaló, de elsősorban azért, hogy némi lengyel kapcsolatokra tegyek általa szert, akik révén aztán hosszabb távon elképzelhető és elérhető legyen egy esetleges Funky Koval 3-4 angol, majd természetesen magyar fordítás is.
Jelentem, (bár lekopogom) folyamatban van a több évtizede esedékes Part 3-4 angol fordítása, amit aztán lehet majd magyarra ültetni, arra érdeklődők számára. (Funky Koval 1 pont itt, a hálózsákon olvasható tudtommal, tehát hazai a téma.)
A lengyelek pillanatnyilag az első Funky Koval V1.0-ás változatának magyarról-angolra szövegét vetik össze az eredetivel, úgy tűnik lesz némi kisebb eltérés a Nemere István által készített fordítástól, pl. a 'droll'-t 'furcsá'-nak fordítani meglehetősen sértőnek tűnt a lengyelek számára, ám a kérdésem most sokkal inkább grafikai. Ihol e a 26. oldal:
Az egyik középső képkockán hogyan tudnám esztétikusan kicserélni a lengyel szöveget "Who is ringing the bell?"-re? Linux alatt Gimp-pel dolgozom, de talán a Photoshop-os tanácsadás is adhat némi támpontot... Egy-két szavas utalásokból viszont túl sokat nem fogok megérteni.
Előre is kösz a segítséget, és sok sikert mindenkinek az éppen aktuális munkáihoz...
Béke,
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése