Na ez azért így sem igazságos. Egy darabig megoldást jelentett volna az öngondoskodás, de nem vagyunk egyformák. Vannak, akik többre képesek szellemileg, mint mások. Megint mások többre képesek fizikailag. És a sok szellemi munkás, hazaviszi a havi fél-egymilliót (most csak a kisebb állásokról beszélünk), addig a fizikai munkásnak meg minimálbérrel, vagy jó ha 150-200ezerrel szúrják ki a szemét. Ez az egész egy nagy rendszer. Mindenki beleteszi a magáét. Vegyünk egy sikeres vállalat igazgatóját. Nem csinál egész nap semmit, csak nap, mint nap telefonál, és megbeszélésre jár. (Ha nem éppen golfozik valahol). Mit csinálna az az igazgató, ha egyik napról a másikra megszűnne, minden fajta telefonszolgáltatás. Sarkalatos példa, de mondok egy egyszerűbbet: Az összes repülőgép-pilóta, buszvezető és taxis azt mondja, hogy elmegy programozónak, akkor ki fogja őt furikázni ide-oda? Hanem lenne, aki felszolgálna neki, ha mindent saját magának kellene megcsinálnia az életében, még a ruháit is, akkor hol maradna neki ideje, bármiféle tárgyalásra? Visszaesnénk a sötét korba megint. És míg a nagy cégvezetőnek, majd 3milliós nyugdíja lesz, addig a sok ember, akitől ő sikeres és milliomos, addig jó, ha havi 64 ezer lesz. Igazságtalan.
Mindazonáltal a megtakarítás sem garancia semmire:
Opció A: Ha mostantól mindenki minden pénzét félreteszi, az sem lenne elég öregkorára. Mondjuk most 24 éves elkezd dolgozni. 65 éves korban nyugdíjba megy. Jó esetben dolgozott 492 hónapot, havi 15 félrerakott ezresével ez 7.380ezer. Manapság havi 60ezerre szüksége van az embernek arra, hogy nyugodtan megéljen, akkor a felgyűjtött pénze jó, ha 10,5 évig tart ki. Mi van, ha nem szándékozik 75 éves korában föld alá szállni? Mi van, ha elélne 105 éves koráig? De ezeken felül, ha ez a pénz kiesik a forgalomból, akkor az állam pótolni fogja, új pénzt fog kinyomni, és a pénz értéktelenedik. Vagy nem is oly rég történt egy ilyen eset az infláció megelőzésére, mikor az emberek évek keserves kínjaival "összegyűjtött"
egy-két forintosait csak úgy bevonták, és inkább nagyobb címletekre váltották. Ha belevesszük a pénz értéktelenedését, akkor még kevesebb évig fog kitartani. Minél több pénzt raknak félre, annál kevesebbet fog érni a végén.
Opció B: Ha beteszed a bankba vagy magánnyugdíjpénztárba. Egyre megy a kettő, csak a pénztáraknak garanciát kell vállalniuk a tőkéért. Különböző befektetésekbe teszik a pénzed. Ha rendben kamatozik, akkor nincs semmi baj. A pénzforgalomban maradt. Megduplázhatják, triplázhatják seperc alatt. Mondjuk, ha van egy kis gógyid, erre te magad is képes lehetsz, de ők nem kezelik az emberek pénzét individuálisan. Hiába gyűlt össze személy szerint neked 200éveskorodik elegendő pénz, ők akkor is felteszik az egészet a tőzsdére, vagy ingatlanba, mert az újaktól csak havi ötezer jön még. Mi van, ha egy üzlet befuccsol? Mi van, ha minden befektetés befuccsol? Akkor marad a 10 évre elegendő alaptőke. Ha meg minden stimmel, minden befektetésük nyereséges, akkor a végén ők mint az intézet fognak annyi pénzt felhalmozni, hogy a helyzet tarthatatlan lesz. És egy jól kitalált gazdasági csődnek köszönhetően a pénz újra elosztásra fog kerülni.
Opció C: Nem gyűjtesz fel semmit, máról holnapra élsz... De ezt hagyjuk, mert az egészségedre nézve ártalmas.
----------
Egyébként én egy olyan rendszerre gondoltam, hogy már óvodás, és iskoláskorban elkezdenék megfigyelni a gyerekeket, hogy ki mire lenne képes. Erős fizikumú, vagy inkább szellemi. Egy matekzseninek ne kelljen rekeszt pakolnia éhbérért, menjen csak egy kutatóbázisra, mondjuk az Európa programra, vagy építésznek. Csökkentebb képességű emberek is a maguk területén nagyokat alkothatnának, mondjuk gépészként, autószerelőként. Egyébként egy olyan világban, ahol nincs pénz, egy vállalat, pontosabban üzemegység irányítása nem olyan stresszes. Ahhoz, hogy elvezethess egy üzemet, már legalább 25 évet dogoznod kellene mint munkás, hogy tudd is, miről van szó és ne vállalj teljesíthetetlen határidőket például. Vannak, akik nem képesek sokáig egy helyben maradni, vannak, akik szabad ég alatt szeretnek dolgozni, őbelőlük remek parkgondozó lehetne. Egy gyárban úgyis csak figyelmetlen lenne, balesetet okozna, mert nem érzi ott jól magát. A szórakoztató iparba sem kerülhetne be akárki. Ha szeretnél zenélni, vagy filmezni, először kisebb klubokban léphetnél fel, aztán, ha nagy sikereid lennének, akkor előléphetnél, hivatásos szórakoztatónak, ha tényleg tehetséges vagy. Egyébként meg bárki zenélhetne a szabadidejében hobbi szinten, ahogy most én is.
Voltak már ilyesmire kezdeményezések. Egyes országok próbálkoztak vele. De amíg ez az egész bolygón nem történik meg egyszerre, addig lehetetlen megvalósítani. Ha az egyik fele túllép az anyagias gondolkodáson, és megpróbál inkább természeti síkon gondolkodni (nevezzük így), míg a másik fele továbbra is ilyen harácsoló haramia, akkor háborúzni fognak, és nem azért mert a természeti oldal indítja el, hanem az anyagi, mert megijednek attól, hogy mostantól nem fognak tudni uralkodni. Nem fognak tudni másokat a nyomorba dönteni. Mindenki egyenrangú emberi lény lesz, és semmivel sem lesz több a fókánál, akit lenéz. Pedig hol tarthatnánk már most is. Nem hogy a holdon, de már régen a Marson is. Most vészmadár leszek, de a mi napunk nem fog örökké létezni. A hold sem körpályán mozog, hanem spirálisan. Évente 3-4 centivel távolodik. Mikor megállapodik a Föld és a Mars közt, addigra már nem lesz Vénusz, mert a növekvő Nap bekebelezte. Bár ezt nem fogjuk megélni, mert az emberiség hamarabb elpusztítja magát. Az egész ott kezdődik, hogy mindenki azt hiszi, hogy ha felgyűjt valamit, akkor attól ő gazdag lesz. Hát nem. Halála után nem tud magával vinni semmit sem. Még a ruháit sem, nem hogy a pénzét. El fog fogni az olaj, és a világ a feje tetejére áll, akkor mi lesz a magánnyugdíjpénztárakkal? Ki fog lukadni az ózonréteg. Bárki akit csak megkérdeztem, mindenki azt felelte ezekre a kérdésekre, hogy:
"Mit érdekel az már engem. Akkor már rég nem fogok élni. Nekem most jó" Az az ember mondja ezt, aki annyira nagyra értékeli az utódairól való gondoskodást, hogy nem dobja csak úgy a vadonba őket, hogy éld túl. Ez az ember simán elpusztítaná, az összes rokonát, ha alkalma lenne rá. Ha azt mondom, hogy kapsz kétmilliárdot, hogy valamit felrobbants, akkor megtennéd? Te túléled, de mindenki más az egész országban elpusztul, majd 100 év múlva az egész bolygó sugárfertőzött lesz. A gyerekek génhibával születnek, és nem fognak tudni tovább szaporodni, és mindezt 2 milliárd nyamvadt fogalom miatt. Ami még csak nem is kézzel fogható, amit halálod után úgy sem tudsz magaddal vinni. De ez már mind nem az ő problémája. Egyszer azt mondta valaki, Hogy "ahol, minden van, ott nincs semmi sem." Hát én szívesebben élnék egy ilyen világban, mint emebben. Az biztos, hogy a bűnözés 98%-ra csökkenne. Mert mint olyan, hogy lopás,sikkasztás, csalás, rablás, betörés, és a mélyen khm... HENT, egyszerűen értelmét vesztené.
De aki ennyire nem képes felfogni mindezt, amit idecsaptam hirtelenjében, annak tudom ajánlani mondjuk a Settlers játékot. Próbáljátok ki. Persze a való világban ez nem lenne ennyire egyszerű. Komoly szabályzásokat kellene hozni és betartani azokat. De sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy nem én irányítom az életemet, hanem a pénz.
Hűűű... most nagyon poszt apokaliptikus monológot vágtam le. Akkor fogok nagyon anyázni, ha most miután vágólapra másoltam, és még elküldés előtt kapok egy kék halált, mert az anyagi világban nem lehet, csak minél olcsóbb szar alkatrészekből gyártani mindent, hogy igen hamar újat vegyél, mert ha egy PC elélne húsz évig is, akkor értelmetlen lenne gyártani őket, csak hulladéknak.
