(...) én még mindig kicsi koromra vissza emlékezzve a Galactus-Pert tartom a legjobb F4 storynak. Cáfoljon meg valaki. 
Ez eléggé szubjektív dolog. A Galactus-per nagyon jól kezeli a csapat koncepciójából a családi szálat, ami mögé berak egy sci-fis hátteret díszletnek. A legerősebb része azonban gyakorlatilag összefoglalható pár oldalban, amikor Öröklét a beszédét tartja.
Én annál jobbnak és meghatározóbbnak (meghatározóbbnak... mai napig a Marvel egyik legfontosabb alapköve) tartom a Galactus-trilógiát, ami a korhoz kapcsolódó mára kissé teátrális dialógusai ellenére is azt mondanám, hogy most, lassan félszáz évvel a megszületése után is képes lenne megállni a helyét a XXI. századi történetek között. Az, ahogy Kirby felvezette, felépítette és kidolgozta az egészet, máig tanítható lenne bármilyen fikció írásánál.
Kíváncsi vagyok mennyire lesznek kemények, vagy ugyanaz lesz mint ami szokott 4 részig nem tudunk kitalálni semmit, agyba főbe vernek mindenkit, aztán Reed csinál egy kütyüt amivel megoldja. De csalódnék Millarban, ha ez sül ki belőle.
Pedig az fog, de nem Millar miatt. A következő résznél elhagyta a sorozatot a folyamatos csúszások miatt, így a történetét a cselekményvázlatának sablonos jegyzetei alapján egy másik író fejezte be. Konkrétan az, aki a Fantasztikus Osztag v2-t is elkövette. Az eredmény siralmas lesz, ám lesz egy komoly kárpótlás benne: egy duplaszám Stuart Immonen rajzaival, ami szvsz abban az évben messze a legkiválóbb munkája volt, ráadásul rekordidő alatt hozta létre.
Kicsit olyan jellege van mintha maga a szerkesztőség se tudná mihez kezdjen vele.
Pontosan. Egyszerűen nincs koncepció vele, vagy ha van is, mint most Hickman alatt, ott vagy az író (szerintem ő) vagy a szerkesztők miatt egyszerűen nem működik, és amikor már működésképtelenné válik, megint a legelnyűttebb klisékhez nyúltak: öljünk meg egy főszereplőt és számozzuk újra. Totális ötlettelenség.
Jó Superman esetében talán lehet benne igazság, mert ahogy szerintem a legnépszerűbb akkor volt amikor meghalt, de ott is ha elvágnának néhány régi gyökeret lehet könnyebben célt érnének a népszerűsége felfuttatásával.
Nem feltétlen. Morrison épp az elelnkezőjét csinálta, elkezdett az aranykori Supermanre építeni, amit megtámogatott rengeteg ezüstkori történettel, ezt átrakta a közeljövőbe (kiadás + cirka 5 év), és ezzel megalkotta minden idők egyik legnagyszerűbb Supermanét és Superman-történetét. Egyszerűen csak abból az egy tényből indult ki, hogy ha Superman egyszer a világ legnagyszerűbb szuperhőse... akkor legyen tényleg ő a világ legnagyszerűbb szuperhőse, és tegyen olyasmiket, amire senki más nem lenne képes. És ennyi. A dolog működött.
