HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények

Fantasztikus Négyes

<< < (390/411) > >>

Fairlight:
Először is: De jó, hogy olvashatok olyan F4-et amit nem én fordítottam !!!

+1: Lepleztem a Comor topicjában !! Mehettek át oda megnézni, hogy mit, mert nem mondom meg itt...  (így is kevesen vagytok amott, tessék oda is jönni)

+2: Gabe-nek és mindenkinek: Nem tudom pontosan mit találtál, de ha a Galactus The Origin, az a Origin of Galactus című kiadvány, akkor szólok, hogy Eonok óta ki van téve a Comoron...pont a 2. képregény volt, amit elkövettem... (és sajnálhatod, hogy nem olvastad eddig  ) + nézni a foglalási listámat, mert mindent lefoglaltam, amiben előfordul a Galactus/Doom szó...  + Olvasni a Comort mert nem egy nagy szereplő eredetéről rángattam már le a leplet és a jövőben is folyamatosan téma lesz nálam az "Eredetkutatás" (persze csak addig, míg ki nem fogyok a kozmikus szereplőkből  ) +(meg véleményezni)

+3(hogy elejét vegyem ennek-annak) Fogalálási listám alatt díszeleg, hogy szóljon, aki szeretne valamit a listámról...egy kicsit azért sértő (ha támadás, ha nem), így hogy Kell a Belegyezésem az általam fordított cuccokhoz...(mert úgy jön le az egész, mintha én lennék az atyaúristen, aki önzőn rátenyerelt a dolgokra, és onnantól-senkinek semmi)

1 mert eddig mindenkivel megegyeztem ! (az illetékesek megerősíthetik, megerősítették már ezt)...szóval nem kell, csak azért jó, ha az embernek odaszólnak, hogy esetleg még a terveket is lehessen egyeztetni...(eddig is nyitott voltam sokféle crossover megoldásra)

2 olyanokat foglaltam, amikre nem volt túl sok érdeklődés...  ...ha volt is nem szólt senki, gondolatolvasó meg nem vagyok..

3 Tudom, hogy sokáig volt jég alatt az F4 téma (vagy pl. a Thor még most is), de arról nem én tehetek, hogy korlátozott a Beírókapacításom, ezért valamennyire válogatnom is kell

Fairlight

TOM1:
Sziasztok. A Fantasztikus Négyes- A John Byrne korszakhoz fűznék néhány mondatot. Először a lefordított borító szúrt szemet kiválóságával. Ami különösen tetszett,az a belső borító,amelyiken a bevezető szöveg van. Na azt a logót biztos nem két perc volt megrajzolni.(meg persze a többit se) Nagyon tetszetős és látványos munka. Aztán a duplaoldalnál kicsit megütköztem,hogy ez most vajon eredetileg is benne volt,vagy ti fűztétek hozzá adalék gyanánt az "F4 szűzeknek"(ez tetszik  ). Nickfury mondta,hogy a borítóval(most már az angolnyelvűvel) "semmi baj sincs". Én azért ennél tovább mennék. A Fantasztikus Négyes az egyetlen olyan képregény,amelyiknél még nem találkoztam elrontott borítóval. Sőt! Emlékeztek még a Galaktusz Per borítóira? Mindegyik igazi mestermű! Amikor Fátum kesztyűs keze széttépi a borítót, vagy amikor Nova feltámad Galaktusz keze alatt? ezekben a borítókban pont a megfelelő arányban keveredik a jelképiesség és a valós jelenet ábrázolása. Nagyon profik. Ezalól ez a két borító se kivétel. Mindkettőt "elnézegeti az ember" egy jó ideig,mire minden mondanivalót meglát a kép mögött. A főgonoszról annyit,hogy ugyan még sose találkoztam vele,de első megjelenésében sikerült megfelelően gonoszként bemutatkozni. Amúgy ez jellemző az F4-ekre,hogy valamelyest mégis különállóak és az ügyeik csak nagyon ritkán vannak hatással a többi csapatra. Általában csak utalnak rá,hogy "éppen fontos küldetésen vannak a világűrben/más dimenzióban". És néhány alap figurától eltekintve a "gonoszaik" is csak rájuk csapnak le. Például ezt a Diablót se láttam sehol máshol még. Aztán jött két olyan dolog,ami egy kicsit se tetszett. Első:Mr. Olbaid azonnal nyissa ki! Mondja egy szabvány boszorkány   Még fekete macskája is van. Na most mond az valakinek valamit,hogy "kellögem"? Na az is jobb volt ennél. Sokkal. Illetve ez,hogy egy pufiképű öregúr kér elnézést,aztán folytatja praktikáit a kredencen. Na ezt nem kellett volna. Máris elvesztette komolyságát Diabló a számomra. Emlékeim szerint ahányszor Sue "személyes" panellel indít, mindig vagy fodrásznál van,vagy "shoppingol". Ezúttal az előbbi. És mégcsak nem is csinált jó frizut neki az az olasz. Ez az egyik legcsúnyább,pedig neki hiresen szép frizurái szokott lenni. Ezúttal kevésbé tetszik. Kellemesen fokozza az izgalmakat,hogy a föld- és a vízlény is láthatóan sikerrel jár. A következő jelenetnél szúrt szemet,hogy mennyire közel van ez a szám a Galaktusz Per-hez. Mintha át se öltöztek volna a két történet között   És itt látható,hogy ez még bizony erősen a nyolcvanas évek eleje. Frankie szoknyája már-már irreálisan nem libben fel. Szerintem tehetett volna a rajzoló egy bátor lépést előre és kicsit feljebb "fújhatta" volna azt a fránya szoknyát. Ebből a szögből sokkal valóságosabb lett volna ha fel villan egy kis bugyi, mint az a fekete paca. Nyíllal nekem is csak az volt a gondom,amikor labdává változott. Az már nevetséges volt. Nem egy bugyuta rajzfilmben voltak már a legkülönbözőbb beszélő gömböcök és valahogy akaratlanul is az jut az ember eszébe. Meg ahogy ott a  szorongó arca a golyó elején,hát az nem gyenge. Viszont a lebegős húzása nagyon tetszett. Az hogy utána fájlalta a tagjait és hogy nincs hozzászokva a repüléshez. Helyes,helyes. Ne is szokjon hozzá. Mindenkinek kell hogy legyen fizikai gyengéje,attól lesz igazán emberi. A következő,ami nagyon feküdt,az az,ahogy Sue próbálgatja az erőtereit. Semmi kifinomult forma, nehezen elképzelhető alakzat. Sima, bunfordi alakzatok, csak a funkcionalitásra törekedve. Nagyon reális. tetszik,ahogy megmutaják az olvasónak a képességeik korlátait. A tudományos magyarázat tényleg csak egy kicsit tűnik kioktatónak és inkább elfogadom hogy  ilyen módon szabaduljanak meg minden gonosztól, mint valami "hihetetlen szerencse" típusú végkifejlettel. Viszont a Fáklya győzelme számomra még most sem világos. Mi is történt pontosan? Valamelyik professzor úr megmagyarázná tudományos szinten?  A végén Strange behozását kicsit reklámfogásnak tartom,megerősített benne az a kis kocka az utolsó kép alján,de legalább gyorsan elintézték azt a kisstílű majmot.
A Szívesség egy halottnak elég komoran indul ahhoz,hogy komolyan vegyük. Egyszerűen kiváló a történetvezetés. Mintha valami jobb féle akciófilm-krimi keveréket látnánk(de tényleg a jobbik fajtából  ) Megálltam egy kicsit viszont annál a jelenetnél, amikor a Lény örjöng és el is árulja hogy miért. Napjainkban már sokkal  szomorúbb dolgok jutnak az ember eszébe Christopher Reeve-ről,mint az 1979-es Superman. Az ilyen "kispolgári" utalásoknál jut az ember eszébe,hogy valójában ezek a képregények egyfajta időutazásban részesítik az olvasót. Napjainban már úgy olvassuk ezt a "tréfát",hogy tudjuk, Christopher közel tíz évnyi szenvedés után hunyt el. Így valahogy egészen más jelentést nyer ez a mondat    
Amúgy tetszik a Fáklya hozzáállása az ügyhöz. sose volt az a kereszteslovag és mindig volt benne nem kevés előitélet bárkivel szemben. Igazi jelleme van, mint mind a négyüknek. Ebben(is) igazán nagyot alkotott Byrne. Következzék egy furcsaság: amikor Fáklya elindul, egy szappan formáju járműbe száll be,de a következő kockán már egy kockával repül. hogy is van ez? Maga a nyomozás egy kicsit gyengére sikerült, Kalapácsfej behozatala viszont nem volt hülyeség,legalább egy kis bunyót is láthattunk. Bár jobban örültem volna ha egy tartalmas levezetését látom az ügynek. A befejezés is kellően borongós, nem feledteti el,hogy ez most nem egy tipikus "tündérmese" volt.
Összegezve: nagyon örülök annak,hogy végre valaki felkarolta a Fantasztikus Négyest és annak különösen,hogy pont a legjobb részek közül válogat. Én így képzelem el a tipikusan jó képregényt, egy tipikusan jó évből. Várom a folytatást!

nickfury:
OFF:0Stan Lee egyszer azt mondta hogy új ellenségeket kitalálni volt nehéz.
Olvastam egy olyan What if?-et ami arról szolt hogy mi történt volna ha az f4 tagjai nem kaptak volna szuperképességeket,vagyis emberfölötti erő nélkül is ők lettek az F4. Amikor Reed labdává változik mi történik a belsö szerveivel? Az ultimate reednél ez ugyvan hogy nincsenek belsö szervei.

Punkológus:
Nem haragítasz magadra ezzel senkit, ne agódj, ezért vannak a szubjektív vélemények. A képregényeknek az igazán nagy varázsa abban van, hogy folytonosak. Én például imádom ha egy könyv folytatódik valamikor, ha több részes és ezért nagyon megtudott fogni ez az egész képregényes dolog. Mert mindig folytatódik, mindig lesz egy újabb rész. A Marvel Univerzumnak -minden negatívuma melett- meg van az a varázs, hogy tényleg egy univerzum, egymással összefügő folyamatokkal (persze néha vannak ellentmondások). Mondtad az állandó ellenségek szerepét a képregényekben. Nos ezzek tényleg idegesitőek, a folytonosan visszatérő Zöld Manó, Magnetók, Vezérek vagy pl. az F4-nél a Fátumok. Ezzek között is van szemforgatóan rossz, de van igazi gyémánt is, hiába szerepelt már ötvenszer. Én mindig is pókos voltam, de szerettem az egész Univerzumot. Egyébként nincsenek igazán hű de imádott karaktereim, inkább csak írók, rajzolók, történetek, korszakok. Valószinüleg ilyen lesz nálam a Joohn Byrne féle F4 is. De ilyen a Garth -nemnormális- Ennis Megtorlója, Clearmont X-Mene, DeMatteis alkotásai a Pókemberben vagy Peter David művei, nameg persze a hatvanas évek képregényei Stan Lee tollából. A Spawn-t is szeretem, ott nagyon jól megfogott az, hogy a történet indul valahonnan és minden részben érezni lehet, hogy az egész egy cél felé halad. De biztos vagyok benne, hogy ezzek között lenének olyan történetek, amik neked is bejönnének. Mégha nem is szereted igazán például a Pókember sztorikat a szerteágazódottságuk miatt, akkor is találnál "gyöngyöt a sárban".

Byrne rajzstílusával kapcsolatban pedig csak egyetérteni tudok. Ránézésre nem az amire azt mondom, hogy úristen, ez hihetetlenül jól megvan rajzolva, hanem útközben fog meg igazán. Én sem tudom igazán megmondani, hogy mitöl olyan király, de valószinüleg az általad említett okok miatt.

Gabe:
Nagyon off:   Talán ez az egyetlen ami bejön, a másik az a Spawn (az is inkább a képi világa miatt).
Gyerekkoromban gyüjtöttem a Pókembereket, az akkor tetszet, de sajnos nem voltak sokáig a birtokomban. Mai szemmel visszanézve már látom azokat a "hibákat" és számomra gyenge pontokat amit akkor nem vettem észre.       Nem szeretem ha valami több szálon is fut, és a Pókember, X-men ilyen, ráadásul ezek gyakran ellentmondásokba kerülnek saját magukkal is. Hol ez hal meg, hol az, klónók, csodák, magyarázatok nélkül; alternatív univerzumok, stb. a végtelenségig, amível nem lenne baj ha mértékkel csinálnák, de ezeken inkább csak nyerészkedik a kiadójuk, nem egy jól átlátható történetvonal húzodik meg mögöttük. Ráadásul az X-menben feltünnek időnként röhejes (számomra, mielőtt valaki belémkötne) képességű karakterek is, az ilyeneket meg nem szeretem, ide illik is a WH40K előszava a "valódi" hősökről. Pókemberben az állandóan visszatérő Osborn család az ami pl. eltaszított a sorozat mellől: időnként egy monumentális csatában összecsap valamelyikkükel, azt hinnéd végre győzött, aztán rövid idő múlva visszatér, jelentősen megerősődve... soha véget nem érő folyamatot alkotva ezzel. Ez több ellenségére is igaz, nállam pedig nem jön be hogy folyton az a tucatnyi ellenség van recirkuláltatva, elpusztíhatatlanul, és normális magyarázatok nélkül, holott több komoly sorozat is fut(ott) párhuzamosan, így igencsak elkellenének a jó ötletek, lehetne kisérletezgetni, de ne az önismételgetés irányába.

On: Az F4-et nem ismerem igazán, ezért csak megelőlegezem a bizalmat neki, azalapján a pár szám alapján amit láttam eddig. Tetszenek a karakterek, az is, hogy legalább annyira esendőek mint amennyire keménynek tűnnek (Lény). Azok az elgondolkodtató vékony szálacskák amik megbújnak a háttérben (ezeket már leírtátok ti is: Szobor - szobrász párhuzam, Fáklya segítőkészsége, és ahogy kiáll az igazság érdekében, és az is hogy (eddig így szűrtem le) a társadalom sokkal többet vár el tőlük mint amit tenni tudnak, ők pedig próbálnak megfelelni ennek. Ez a magánéletükre fokozottan igaz) Valahogy nálluk inkább érzem azt hogy hősök lennének, akik fel tudják vállani magukat, és nem bújnak el a háttérbe, hétköznapi embernek tüntetve fel magukat, mint a többiek teszik. Aztán ott van az a gondolkodásmódjuk hogy eleve egységként gondolkodnak, pontosan ismerve a saját korlátaikat. És a történetek úgy vannak megvalósítva hogy próbálnak legalább valamiféle választ adni az eseményekre, nem csak úgy odateremnek a dolgok a semmiből, amit erővel úgyis meg lehet oldani.
A bálványozás amit az átlagemberek éreznek írántuk, jót tesz a róluk kialakult képnek, mert érdekes viszonyítási alapot tud nyújtani az emberi oldaluk hangsúlyozására. Ezt én személy szerint csak itt éreztem ilyen erősen, a többi szuperhősnél már nem annyira. Igaz nem ástam bele olyan mélyen magam hogy ezek a szálak azoknál is feltünhessenek, mert amit pár sorral feljebb leírtam az elriasztott már korábban tőlük.

Ami pedig már szubjektív dolog az az, hogy tetszik Byrne rajzstílusa, én szerintem ha előveszük az akkori képregényeket és összehasonlítjuk mások stílusával, akkor érezhetően van benne valami plusz, de ezt már nem tudnám megfogalmazni hogy mi... talán az lehet hogy ő írja és rajzolja is a sorozatot ebben az időszakban, így teljesen egy egységgé tudja kovácsolni a képeket a történettel..., vagy nem tudom. De  lényeg hogy ott van.    

Reméllem hogy ezzel a néhány nyomi sorral amit idevetettem nem haragítottam magamra senkit, nem ez volt a szándékom. Amit leírtam az a saját szegényes ismeretemből táplálkozik, ezért lehet (sőt..) hogy bizonyos dolgokat rosszul látok.  

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal