Hmm.. a rajz nagyon király. De a tartalom.. háááát. Nem azt mondom, hogy nem olvasnám el, mert tuti, de hogy mi sülhet kibelőle?
Rövid fikcionális preview :
FANTOM és SUPERMAN
Helyszín: Fantom dzsungele, a Halálfejes barlang előtt.
A benszülöttek éppen a Vándorló szellem tiszteletére rendezett ünnepséget tartják. Fantom meghatódva, lassan, és méltóságteljesen lépked követői, és hű barátai között a halálfejes, kőből faragott trónusig. Leül, fejét egy pillanatra lehajtja. Az őt körülvevők szeretete lassan körbefogja, beúszik ruhája alá, át testén egyenesen a szívébe. A maszk alatt apró könnycseppek jelennek meg. De nem gyengülhet el. Levegőt vesz, majd felemeli fejét. A tömeg ütemes kántálásba kezd.
-Fan-tom, Fan-tom, Fan-tom.
Ebben a pillanatban egy fényes kék csík hasítja ketté a ragyogó eget. A benszülőttek felkapják fejüket, hirtelen beáll a csend. Az égből lobogó köpenyű, markáns, izmos, és jóképű figura ereszkedik le. A törzs fiatal lányai csillogó szemmel súgnak össze. Az alak a trónus mellett ér földet. Fantom felpattan. A két férfi egy végtelenségnek tűnő pillanatig bámlja egymást, miközben a benszülöttek lassan pár lépést hátra húzódnak.
-Ki vagy TE? - kérdi Fantom, de még mindig nem hiszi el, amit látott. EGy ember, aki repül..
- A nevem Superman. Ahogy látom, te is álca mögé rejted kilétedet...- mondja a magas férfi, miközben végigméri Fantomot.
- A nevem Vándorló szellem. Mi szél hozott a területemre? Ha támadást fontolgatsz, tégy le róla, mert a törzs a védelmem alatt áll és... - ám ebben a pillanatban egy kisfiú rohan elő a törzs tagjai közül. Egyenesen Superman elé fut, nagy csodálkozó szemeit rámereszti:
- Bácsi, te tudsz jepülni? - kérdi a hitetlenkedő gyermek hangján.
- Igen, sőt sokminden mást is..
A fiúcska ekkor odafordul Fantomhoz.
-Ó, Vándojló szejjem. Te tudsz jepülni?
Fantom a kínos csendben pár pillanatig csak forgatja szemeit a maszk alatt, de belátja, nincs kitérő válasz..
-Öööö.... nem.-harapja el gyorsan a szót. A tömegben halk pusmorgás inul el.
Ekkor előrohan egy férfi, kezében lándzsával, és Superman felé sújt vele. Az acélember a másodperc ezredrésze alatt félremozdul, és a férfi elrohan a semmibe, majd elesik. A tömegből hangos "húúúú" szakad ki. A kisfiú csodálkozva áll. Arcára kiül a valamit nem értő, de azon erősen gondolkodó gyermek arckifejezése. Majd hírtelen gondolattól vezérelve lehajol, apró kezével megmarkolja a legnagyobb követ amit elbír és elhajítja. Egyenesen Fantom homlokát célozva vele. A zavarodott férfi jobb napjaiban talán reflexből elhajolt volna a kő elől, de most a két szeme között telibe kapta az "orvtámadás".
-Ááuuu, hogy az a jó... - szakad ki belőle a felkiáltás,amelyet még tiszta aggyal időben elfolyt és magában folytatja, ekkor szédülni kezd, fejéhez kap, érzi, szemei elhomályosulnak. A törzs rémülten nézi a dülöngélő hőst, aki némán, fejére szorított kézzel, de folytonosan mozgó szájjal kommentálja a történetket. Egyre nagyobb a mozgolódás a csoportban, egyre hangosabb a pusmorgás.
Az eddig a meglepődéstől a földön fekvő lándzsás férfi felocsúdik, és belevágja a lándzsát Superman hátába. Azaz csak vágná, mert az darabokra törik, amint a férfi testéhez ér. A tömeg hangos "húúúú" "hóóóóó" kiáltásokat hallatt, a lányok közül többen tapsolnak.
Fantom szemei lassan kitisztulnak, ám ekkor arra lesz figyelmes, hogy a kissrác leveszi hátáról játékíjját, és egy hirtelen mozdulattal elereszt egy nyilvesszőt. ami pontosan a vádlijában áll meg.
"Jajjj-jajjj-jajjj - te büdös köl... harapja el a szót a Vándorló szellem, miközben egylábon ugrálva, a fejbeveréstől még mindig szédelegve próbálja kihúzni a 2-3 centi mélyen a lábába fúródott kis nyílvessszőt.
A tömeg szinte egyszerre mozdul. Térdre vetik magukat Superman előtt, és miközben hajlonganak, hangosan kántálják:
-Su-per-man, Su-per-man, Fan-ööö-Su-per-man, Su-per-man..!!
A porig alázott, több sebtől vérző Vándolró szellem széttárja karjait, és fájdalmát feledve felkiált:
-Hé emberek.. Hahóó!! Itt a vándolró szellem! Ezt a kékruhás pojácát imádjátok helyettem? Hát nem emlékeztek a sok jóra amit tettem értetek? És Te! Te "S" betűs utcabetyár, hogy gondolod, hogy idejössz, és elrontod a biznyicenmet. Jól fizető, nyugdíjas állásom volt itt. Koszt, kvártély, minden ami kell. Életem végéig szóló szerződésem van a helyiekkel. Nem fogom hagyni, hogy kitúrj. - És a dühös Fantom elhatározta, hogy jól megmutatja ennek a palástos pojácának, mi is a rend itt a dzsungelben.
Ütésre emelte halálfejes-gyűrűs kezét, és lesújtott.
"Hmm.. érdekes. Ilyet még nem tapasztaltam. A bőre, mint a kő, a gyűrűm szétrepedt, és porrá zúzódott, sőt lehet, hogy a kezem is eltört, mintha betonba ütöttem volna" - villant át Fantom agyán a gyors gondolat, aztán megérkezett a fájdalom.
- Ájj, jáájj, aúúú, - Ordibálta, miközben féllábon ugrálva egyik kezét a homlokára szorítva próbálta másik kezét a hóna alá fogni, hogy csillapítsa fájdalmát.
A tömeg, amely eddig halkan figyelt, még hangosabb kántálásban tört ki.
-SU-PER-MAN, SU-PER-MAN!!!
A kisfiú aki Fantom végzetét okozta, lassan az akkorra már a halálfejes trónra rogyó férfihoz lépett:
-Vándojló szejjem. Mijért nem Vándojolsz tovább?
Kész, Fantomban egy világ omlott össze, és kiszakad előle a kiáltás:
-Miért én???
Eközben a törzs tagjai már a vállukon hordozták a kékruhás jövevényt, egyedül Guran lép oda a megkínzott hőshöz. Kezében a FAntomok ősi naplója.
-Tessék - ezt vidd magaddal. Új védelmezőnk saját naplót vezet. - azzal átadta a vaskos könyvet Fantomnak, aki lassan felállt és elindult a dzsungelbe.
"legalább elköszönt volna" - intézte el a dolgot egy vállrándítással Guran, majd lassan megfordult és elindult a Halálfejes barlang felé, ahol már tartott az új védelmező ünneplése. Miközben haladt, benyúlt szütyőjébe, és előhúzta az új védelmező naplójának egyik részletét. Remek volt. Alig volt benne szöveg, inkább képek. Ez a Superman ügyes kezű, konstatálta magában. Már csak az igazi nevét kell majd megtudni, mert a monogrammja már itt áll az összes naplója elején. DC.
Szavazás
