HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
Marvel Alternatív Univerzumok
talgaby:
Így utólag én is az "Erők nélkül" címet adtam volna neki, de amikor nekikezdtem, nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Egy képregényt se olvasok el fordítás előtt, így sajnos becsúsznak ilyen bakik.
Az utolsó képről a vélemények jogosak, Így velegondolva elég zseniális írói húzás, mert mindenki azt gondol bele, amit csak akar. Szerintem ő volt a Szemlélője ennek az alternatív univerzumnak, csak itt egyedül így lehetett megoldani ezt a posztot. De ez az én meglátásom. Erről tényleg rengeteget lehetne beszélni.
És akkor köszönöm regnarnak az értékelést, és mindenki másnak is, aki ebben a topicben tette meg (a többiek amott már megkapták ). Így a végére érve nekem is megtetszett ez a mini (eléggé fanyalogva indultam neki anno), a történet tényleg érdekes lett, már halálra izgultam magam, hogy Gwen itt is meghal-e, vagy túléli. Soha ilyen gyorsan nem gépeltem, mint a 6. számnál...
És remélem, hogy tudunk még a jövőben is olyan képregényekkel előállni, ami ennyire sok ember tetszését tudja elnyerni. Ebből is látszik, hogy a Marvelnél is lehet olyan dolgokra találni, ami még a legszuperhős-ellenesebb ember figyelmét is felkelti (itt most nem gondoltam senkire, mielőtt vki magára venné). Talán még akad egyszer egy hasonló göngyszem...
kieg. (még jó, hogy most előnéztem...):
"Az Erőtlenül miniben a valóság kifordul önmagából. Uatu egy pszichiátert, William Wattsot alakítja, akinek páciensei mind erővel nem rendelkező szuperhősök, akik hasonló gondokkal küszködnek, mint a 616-os Földön élő megfelelőik. Akárcsak ott, Uatu itt is képtelen arra, hogy tétlenül szemlélje, ahogy tönkremegy a betegei élete, ezért megpróbál a segítségükre sietni."
kieg #2: Hogy egyesek errefelé milyen türelmetlenek...
Micho:
--- Idézet ---szóval tényleg midnenki azt láthat bele, amit saját maga el tud fogadni.
--- Idézet vége ---
nos igen
a neve:
Watts ----> Watcher (Szemlélő)
+++
szerk:
és most már megnéztem a wikin, mit írnak
"In the Powerless limited series, reality is turned upside down and Uatu plays the role of psychiatrist William Watts. Watcher's patients are the powerless heroes who face problems similar to their super-powered counterparts from Earth 616. Just like in Earth 616, Uatu finds that he cannot just stand by and watch as his patients' lives are ruined, and tries to come to their aid."
talgaby, kérünk egy gyors magyar változatot
(csak vicceltem, csinálom én )
regnar:
--- Idézet ---illetve mi volna az indoka az öngyilkosságra, már ha ezt akarták sugallni?
--- Idézet vége ---
Ez a nagy kérdés. Itt volt az amikor elgondolkodtam, hogy ha azt sugallják, hogy öngyilkos akar lenni, akkor lehet-e a Szemlélő? Hiszen ő mindenhol egy és egy mindenhol, tehát ha egy helyen megölné magát....
Ezért gondoltam, hogy inkább skizo, mint Szemlélő, de az öngyilkosság sem biztos, szóval tényleg midnenki azt láthat bele, amit saját maga el tud fogadni.
Micho:
köszönjük itt is mindenkinek a hozzászólásokat és regnarnak és másoknak az elemzéseket
szerintem most már spoilermentesen lehet róla beszélni, mindenki elolvashatta, akit érdekelt.
--- Idézet ---A doki kilétét nem találtam el volna. De itt merül fel a kérdés, hogy most akkor mi is történik. A Figyelő egyszerűen figyelt egy alternatív univerzumot a dokin keresztül?
--- Idézet vége ---
az én elméletem, hogy itt, ebben a világban maga a doki volt a Szemlélő, hisz nincsenek szuperlények, így Szemlélő sem...
de mivel ez is egy Marvel alternatív univerzum, így ezt a világot is látnia kell a Szemlélőnek... tudom, kicsit paradox
a borotva jogos... mire készülhetett? illetve mi volna az indoka az öngyilkosságra, már ha ezt akarták sugallni?
--- Idézet ---Ezért az erőtlenül cím a történet végére számomra értelmét vesztette.
--- Idézet vége ---
nos igen, tulajdonképp itt a cím csak azt akarja sugallni, hogy "szupererő" nélkül.
regnar:
Erőtlenül 5-6 (Nem bírtam ki, hogy külön olvassam el őket.)
Azt hiszem így a végére kijelenthetem, hogy a nyár egyik favoritja a sorozat számomra. Voltak ugyan benne hullámvölgyek, de szinte elhanyagolhatóak és nagyon erős lett.
A borítók is javuló tendenciát mutattak, az 5. szám borítója nagyon tetszett, bár nem übereli a 4.-ét. Viszont az utolsó füzet borítója valahogy gyerekes lett. Túl letisztult. Persze minden a helyén van, a téma simán magyarázható, de ehhez a befejezéshez és az egész sztorihoz valami zaklatottabb dukált volna szerintem.
A képregényt újra ugyanazokkal a jelzőkkel tudom jellemezni, mint eddig. Néhol egészen egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelelő grafika, sötét, komor színek, amely tovább növelik a hangulatot.
A történet befejezése abszolut kitalálhatatlan volt, még csak nem is sejtettem, hogy mi fog következni. Az utolsó két szám szép lassan adagolta a megoldásokat, kegyetlen és halálos óramű pontossággal következtek be az elkerülhetetlen események.
Az ember már-már lefutottnak gondolt volna egy-egy sztorielemet - én pl Peter és Gwen szálát, és a képregény - mondhatni természetesen - tutira rácáfol az elképzelésre, váratlan, ugyanakkor abszolut logikus fordulatokkal.
Sőt a többszöri csavar - Fisk története - hatására az ember csak kapkodta a fejét, hogy húú, ezt nem gondoltam volna, és mire ezt kigondolná, már jön is az új fordulat.
Számomra döbbenetesek voltak az utolsó -6. szám - történései, lényegében felrugtak minden "klisét" és sikerült elérni, hogy az amúgy is fokozott történet drámai véget érjen.
A doki kilétét nem találtam el volna. De itt merül fel a kérdés, hogy most akkor mi is történik. A Figyelő egyszerűen figyelt egy alternatív univerzumot a dokin keresztül? Meglehet, de a történet vonalvezetésébe nem igazán illene bele ez az elmélet - legalábbis szerintem. A doki skizofréniája már elfogadhatóbb magyarázat számomra, teljesen elragadja a képzelet és valóság keveréke, a végső kép, a tükörrel számomra ezt sugallta. És a végső őrülte, az önmarcangoló bűntudat elviselhetetlensége ott a tenyerében. De azt nem tudom, hogy megteszi-e a dolgot. Nagyon hatásos, hogy nyitva hagyták a dolgot. Megoldhatták volna még egy oldallal amely előrelátható sorsát ecseteli, de nem tették. Így meghagyták az olvasónak, hogy továbbgondolja a fürdőszoba történéseit. Legalábbis én így éreztem, bár erről a mini-sorozatról órákat lehetne beszélgetni és akkor is ahányan beszélünk róla, annyifélét láthatnánk bele az egyes eseményekbe.
Sikerült elérni, hogy a már megszokott karaktereket teljesen más szemmel figyelje az ember. Peter ment át szerintem a legnagyobb változáson, visszahúzódó, vicces fiú helyett itt egy megkeményedett, az élet által megviselt felnőtt tinédzsert láthattunk. Matt az utolsó (6.) számban lefolytatott telefonos beszélgetése hihetetlenül erős volt, az önfeláldozás, hogy elkapja "ellenfelét" tényleg hőst csinált belőle, ugyanúgy, ahogy mindegyik karakter hőssé, vagy antihőssé tudott válni (pl Castle). Ezért az erőtlenül cím a történet végére számomra értelmét vesztette. Ezek a karakterek sokkal, de sokkal erőteljesebbek, különleges erőtől telítettek voltak, mint alteregóik szupererővel. Az önfeláldozás, szeretet igazi hősökké formálta őket. Ez a világ nem szuperhősök világa volt, egyszerű embereké, akik egy játsszma részesei lettek, és szuperhősökké váltak.
Logan története lógott egy kicsit ki a többi közül, nála anynira nem éreztem a drámaiságot, kissé "önmagát" játszotta ebben az univerzumban is.
Bár az alternatív univerzum kérdése egészen érdekes. Csupán az első füzet alatt éreztem késztetést, hogy így kezeljem, utána sokszor teljesen elfelejtettem, hogy igazából ezzel van dolgunk. Ezzel volt dolgunk?
Általában nem szoktam sorrendet, vagy listát felállítani az elolvasott képregényekről, de az Erőtlenül most vezeti ezt a nem létező listát. Első az egyenlők között. Nagy köszönet azoknak, akik részt vettek az elkészítésében.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése