kihaeennem: sokszor elolvastam a hszeidet, de legtöbbször csak bólógatni vagy hümmögni tudtam. Ezt nehéz visszaadni írásban.(pláne ha nem is nekem szólt eredetileg). Persze ha kérdés volt a hsz-edben, akkor biztos vagyok benne hogy nem maradt megválaszolatlanul. Ha igen, akkor mond a nevet, intézkedünk...
Ráadásul egy sima köszönömre (általánosságban mondom) írjuk oda hogy szívesen, és így tovább, ahányszor el van mondva? Hülyén venné ki magát. A mi válaszunk a sok köszönömre a sok-sok honosítás amit csinálunk.
Gabe, semmi gond!
Annyit mondhatok, hogy ha mondanivalóm van, úgyis jelentkezem ( mint ahogy eddig is ), de aktívan fórumozni ezután sem fogok. És nem azért, mert nem érzem magam a közösség részének, hanem mert nem is akarok az lenni. Ez nem a közösség miatt van, nyilván ha annyira unszimpatikus lenne a közeg, egyáltalán nem írnék!
Egyszerűen nem vagyok az a fórumlakó-típus.
Viszont ( vagy pont ez miatt ) továbbra is támogatom a kommentezés lehetőségét. Meg az OFFolást. Mert az jó!
Ja, és kérdésem nem nagyon szokott megválaszolatlan maradni. Ez azért van, mert ritkán kérdezek. Ha valami érdekel, utánanézek, ezen a téren önellátó vagyok!
És miután kiveséztük, hogy a hozzászólásaim nagyrészt hümmögős reakciókat váltanak ki, bebizonyosodott, hogy a sítlusom inkább kommentezős, mint fórumozós, és ezen nem fogok változtatni!
Amúgy értem én, hogy a köszöngetésre nincs értelme szívesenezni, de akkor mi értelme van egy több részes sorozatnál minden részt külön megköszönni? Velem például sokszor előfordult, hogy az első résznél a friss benyomás ( nem, ez alatt nem alkoholos tudatállapotot értek ) miatt még volt mit írnom, de utána már csak a sorozat végén lett volna értelme egy összegzést írni, mert amíg az emberben nem áll össze az egész kép, nehezebb véleményt írni. Jó példa erre a Powerless, aminek az első része tetszett, de a negyedikig asszem már el sem jutottam, mert nem volt türelmem hozzá.
És itt felvetődik még egy érdekes kérdés, negatív kritika mennyire jöhet? Nyilvánvaló, hogy ez nem a honosítást érintené, hanem magát a történetet. Nos igen, jól néz ki egy szépen magyarított borító, de hogy őszinte legyek, a netes képregényeknél az esztétikai értéket nálam a történet milyensége háttérbe szorítja.
Elismerem a beírásba belefeccölt munkát, de nekem speciel a tollal beírt beszkennelt képregény is tökéletesen megfelel. A fordításra csak annyit, hogy ameddig magyar, addig nem nagyon zavarnanka a kisebb hibák, és csak ritkán találkozom fordításnál olyannal, amihez érdemileg hozzá tudnék szólni.
De vissza a negatív kritikához. Leírjam ezek után a fórumba, hogy nekem speciel nem jött be a Haláli Hullák képregény, mert egyrészt rókabőr, másrészt nem tudja visszaadni a film hangulatát? Hogy a Tarot szép a szemnek, de a történet számomra unalmas és sablonos? Hogy a Fantomot ugyan papír-alapon még csak-csak elolvasom, ha olynom van, de a netes verziójára nem vagyok kíváncsi? Mert ha ezeket a fórumba leírnám, azzal egyrészt nem hiszem, hogy ösztönöznék bárkit is, sőt, akár sértődés is lenne belőle!
Na abbahagyom, mert kezd elszaladni velem a ló, meg az idő. És akkor még egy indok, miért nem fórumozok. Ezt a hozzászólást durván háromnegyed óra alatt hoztam össze. Megéri, ha csupán hümmögést vagy bólogatást vált ki ( ráadásul öncélú és offtopic )?
Na jó, ez cink volt, de nem bírtam kihagyni!
