HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
MINDEN MÁS HálóZsák képregény
VTomi:
Kicsit rendhagyó módon egy olyan képregényre írok kritikát, amiben az én kezem is benne van.
Szóval a karácsonyi Megtorló után ismét észrevettem, hogy Micho még mindig nem tudja eltalálni a betűk dőlésszögét döntött szövegnél. (Ott a kirakatban zavart engem, itt az újságcímlapon az első oldalon). Ja, meg még az se tetszik, hogy a szavak el vannak választva; én a Fáklyánál is tartózkodtam tőle. Például ez szerintem elég csúnya, hogy harma- dik. Inkább kicsit csússzon el szerintem a sorok szegélye egymáshoz képest, de én jobban szeretem, ha egyben maradnak a szavak. De persze lehet, hogy nem kéne beleszólnom, ő már régebb óta csinálja, ebben az esetben sorry...
Egyébként a kisatírozás szép, és a fordítás is jó, mint mindig.
Gorgonita:
Regnar! Gratulálok az első helyhez!
Fierce. A történet egészét/végét nem ismerve nem okoskodnék még róla, de az első füzet végig feszült hangulata, olvastatja magát. Az első oldal után a rajtaütés Pierce jelenléte miatt, már nem egy sablonos rendőrakció. A rajtaütés után egyszerre ismerhetjük meg a bűnözőket és a Penge csapat dossziéját, így nem külön -külön jelenetnek kell ezekkel foglalkozni. A pszichologusos részben titkok sejlenek fel, miközben kicsit többet tudunk meg Fierce-ről. Tehát ez sem lassítja a történetet. Majd félbevágott befejezés, hogy izgulhassunk, a továbbiakban egyszereplős sorozat lesz-e a dologból, vagy látjuk még a csapatot is?
Szóval olvastatja magát, bár egyelőre nem több, mint egy jó ritmusú krimi. Ha annak szánták, akkor nálam bejött, -jobban mint amire számítottam az ismeretlen cím alapján.
A grafika szintén tetszik. Illik a történet hangulatához.
regnar:
Nos úgy gondolom, mivel jobb helyet nem tudok, ide írom a Fierce "értékelésemet.
Kicsit rendhagyó lesz, így az első szám kapcsán inkább a körülményekről, mint magáról a tröténetről beszélnék.
Szóval ... hogy is kezdjem.. Nem akarok álszerény sem lenni, szóval persze jólesik, de ugyanakkor a nevem mellett a Többiek neve is ott lehetne, hiszen ők is ugyanolyan jó, ha nem jobb hozzászólásokat írtak, mindenki a saját véleményét, szóval én ezúton NEKIK is gratulálni szeretnék, remélem ők is, és mindenki örömét leli majd ebben a képregényben.
Külön köszönet azoknak, akik amúgy is sok elfoglaltságuk alatt is időt szántak erre a képregényre, VTomi és Troll és ha lehet még nagyobb öröm, hogy Micho nevét is ott olvashatom .
Hogy miért is esett erre a választás. Egyrészt, mert szeretem a zsarus/FBI-os különleges tanácsadós történeteket, úgy gondoltam ez talán másoknak is tetszeni fog. Másrészt a grafikai stílusa miatt. Ez már nem biztos, hogy mindenkinek bejön majd, de választásomat azért erősítette meg, mert eléggé eltér a megszokott, letisztult grafikai stílusoktól.
A látnok zsaru alcím nem tudom kinek az ötlete volt, de nagyon bejön, jó alcím.
Mit is mondhatnék. Rövid leszek, legközelebb, majd bővebben: Nekem nagyon tetszik a megvalósítás és a beírás/szöveg is.
Szóval most lehet, hogy egy kicsit szemtimentálisnak fogok tűnni, de minden nap jó érzés ide fellépni, mert igaz, még csak fél éve vagyok itt, de ha hosszabb ideig nem vagyok fenn, hiányoznak az ismerősök, hiányoznak a beszélgetések. Jól érzem itt magam, és még egyszer köszönöm a munkátokat.
UI:
Úgy látszik, hogy ez a köszönetek beírása, de nem akarok egmás után írni,mert jön Admina, aztán...
Killjoy: Én köszönöm a történetet.
killjoy:
Eeeeeez igen! Az ilyen hozzászólásokért érdemes dolgozni Regnar, le a kalappal előtted. Régi álmomat valósítottad meg ezzel a hozzászólással. Egy 7 oldalas történet (időközben kijavítottam a történet nyitóoldalának hiányát), ami a fórumon új életre kel. Az emberek nemcsak a történetről beszélnek, de arról is, hogy milyen gondolatokat váltott ki belőlük. Köszönöm!
regnar:
Háború 2. történet
Valami oknál fogva nem tudtam megnyitni a kezdőoldalt ezért nem tudtam elolvasni, hogy mi is van odaírva.
A történet grafikailag talán bárgyúnak és igénytelennek tűnhet, pedig nagyon jól megkomponált képekkel találkozunk benne.
Nagyon tetszik, ahogy haladunk a végkifejlet felé, egyre sötétebbek lesznek a szövegdobozok, és a végére teljesen elfeketedik.
A történet egyrészről sablonos, vagyis tartalmaz olyan elemeket, amelyek főleg az amerikai, de manapság egyre több európai történetben megtalálhatók, -pl a mesterlövészt mindig apja viszi el vadászni fiatal korában, és egy állatot ejt el, együtt fekve apjával a hóban, vagy fűben.
Maga a történet a katona örök kettősségét közelíti meg. Pontosabban a "régi" katonák kettősségét. Ugyanis Vietnam és Afganisztán után egyre kevesebb katona került szemtől szembe az ellenséggel. ma már robot-bombák, lézeres irányzékok és egyéb ketyerék ölnek, a katonának a közelben sem kell lennie. Így nem élheti át azt, hogy "ténylegesen megölt" valakit. Nem kell a szemébe néznie. (Jó speciele a mesterlövészeket vegyük ki a szórásból, bár a haditechnikában egyre kevesebb a szerepük, inkább a rendőri erőket erősítik). Nem szembesül az ellenség testi valójával. Ennek igazán nagy , úgymond drámai kivetülése az első világháború. Előtte az utolsó nagy háború a porosz volt, meg néhány itáliai összecsapás, leszámítva a gyarmati harcokat,(amiket valljuk be az európai "művelt" hadvezetés, és katonák inkább barbár tudatlanok elleni mészárlásnak neveztek) meg az 1900-as évek elején néhány kisebb konfliktust, ami azért nem mozgatott meg túlságosan nagy tömegeket európai ember nem volt háborúban. Így 1914-ben olyan emberek vonultak hadba, akiknek talán az apjuk sem volt háborúban soha, először európa történetében. a háború 4 éve alatt ennek tudható is betudható a sok szellemi sérült, megbomlott elméjű ember. hiszen az ellenség sokszor alig 40 méterre volt, és lőni kellett rá, látta, ahogy kifröccsen a vére, halotta a csaták utáni napokban a sebesültek eszeveszett ordítását (mert azért ne legyünk naívak, és ne higgyük el, amit a filmeken látunk. bizony az emberek alig 20 százaléka halt meg azonnal az ágyútűz, vagy lövés okozta sebektől. Ha az ellenség lőtt a szanitécekre, - márpedig ez volt az első háború, amikor lőttek rájuk, akkor nem tudták elhagyni a lövészárkot, és a haldoklók egész éjjel, vagy akár több napig is ordíthattak haláltusájukban.) Gondoljunk bele, milyen érzés lehetett hallani a csendes néma nyári éjszakát széthasogató üvöltéseket, sírásokat, imákat, legalább hatféle nyelven és fülükre szorított kézzel próbálni elaludni. De az ujjaik között beszivárogtak a hangok és sokszor ismerős hangok is. a bajtárs, barát, netán testvér. Ugyanez volt igaz a korra, amibe a történet vezet minket. Hiszen akár egy család két külön tagja is harcolhatott egymás ellen.
Aztán a gyerekek a háborúban. Amióta a világ-világ mindig ott voltak.(akár a magyar történelmet is nézhetjük, apródok, hadsegédek, debosok, küldöncök stbb.. Dobó mellett, Rákóczi mellett, Bem mellett stb... ) Megölni egy gyereket... nos... Én megmondom őszintén senkit nem tudnék, de gyereket még elképzelni sem. Úgy gondolom, a bűnök között ez az egyik legnagyobb bűn a világon, de a Háború sajnos más világ. Ez akkora morális és mentális khívás lehetett egy katonának, amit nem lehet leírni.
És ezt az egészet egyetlen mondattal áthúzhatjuk: DE ez a parancs. Ha nem teszi lelövik. ha megteszi kitüntetik. a katona engedelmeskedni "született". Bármilyen legyen is a parancs. A háború soha nem a józan belátás helye. Még ha tudja is, hogy nem helyes, tenni kell a dolgát.
Az időpont is sokat lemond. 1781. Yorktown, az egyik utolsó csata volt ebben a háborúban. Hősünk meghasonlott, belefáradt, jövőkép nélküli, mint megannyi katona az évezredek során, és szimbolizálja mindazokat, akik sok százan, ezren, millióan meghasonlottak, mert vélt, vagy valós célokért hadba vonultak.
A háború nemcsak a csatatéren pusztít, hanem a lelkekben is, és miután vége van és nem térnek haza, akik hadba vonultak, folytatja pusztítását mind lélekben, mind testben az otthonmaradtak között...
Tetszett, várom a folytatást, a következő történetet.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése