HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
MINDEN MÁS HálóZsák képregény
Gabe:
hmm... ez valóban így történt? Ilyen apróságon múllik ennyi áldozat? Egyébként azon mindig jókat röhögök, hogy sokan még ma is azt hiszik, hogy Hitler szobafastő volt.
killjoy:
A történet zseniális volt, főleg a vége! Max egy zsidó művészetpártoló volt, akinek megvolt a lehetősége, hogy Hitlert egy más útra terelje. Nekem nagyon tetszett a film, bár vontatott és lassú volt de igazából olyan volt, mint régen a Meghökkentő mesék.
[SPOILER!!!]
Ugyanis ennek a filmnek az lett a befejezése, hogy Hitler feladva a politikai ambicióit úgy dönt, hogy elfogadja Max ajánlatát, és a festészet felé fordul. Elmegy a megbeszélt találkozóra, de előtte még egy utolsó beszédet tart. És két, ezen a beszéden fellelkesült német fickó útban a találkozó felé beleköt, majd agyonveri a zsidó Maxot. És mivel Hitler úgy érzi, hogy Max mégsem tartja őt olyan jónak és ezért nem jött el a találkozóra, így sutba dobja a palettát és az ecsetet és a már történelmileg ismert útra lép.
[SPOILER VÉGE]
Sepi összefoglalója egyébként tök jó volt, javaslom, hogy egy hasonló, vagy akár ezt az összefoglalót valaki a képregény stílusában egy oldalra írja be és kerüljön ki. Igaz, hogy nem része a képregénynek, de sokat tenne hozzá. (Szerintem.)
Sepi:
Én csak részleteket láttam belőle. Azon mondjuk fetrengtem a röhögéstől, amikor valami nevesebb műértővel beszélgetett az avantgarde festményekről. Valami olyasmit mondott Hitler, hogy ha majd legközelebb rájön a cifrafosás, akkor majd rászar a vászonra és akkor majd azt eladja avantgarde művészetként.
Troll:
Látta valaki a Max c. filmet? Az ifjú Hitlerről szól aki a képeivel próbál házalni...
(magyar rendező) Az is a háború után játszódik.
Sepi:
--- Idézetet írta: killjoy ---Nekem hiényzik a sztoriból az az egy oldal, ami képbe hozza azokat az olvasókat, akiknek halvány lila dunsztjuk sincs a Weimari Köztársaságról és arról az időszakról. (De ezt már a lektoráláskor is írtam )
--- Idézet vége ---
Ezt pár mondatban össze tudom nektek foglalni.
A weimari korszakot a első világháború végétől (1918) egészen a nemzetiszocialisták 1933-as hatalomrajutásáig számoljuk. Azt tudni kell, hogy Németország elveszítette az első világháborút, és a győztes Antant hatalmak, Franciaországgal az élen bosszútól szomjazva mindent megtettek azért, hogy Németország ne tudjon többet támadó háborút indítani nyugati szomszédai ellen. Ezért a versailles-i békediktátumban igencsak megregulázták a németeket: limitálták a hadsereg létszámát, beszüntették a légierőt, és szintén szigorúan szabályozták a haditengerészetet is. A lecsökkentett hadsereg miatt több százezer katona került munkanélküliként az utcára, akik később szabadharcos alakulatokká szerveződtek és az utcákon próbálták saját érdekeik szerint fenntartani a rendet.
A háború elvesztése hatalmas válságot okozott a gazdaságban is, főleg, hogy a nagyobb iparvidékeket elcsatolták Németországtól. Emiatt rengetek ember lett munkanélküli, ezért már a világválság a 20-as évek végén erősen éreztette hatását errefelé.
A megingott gazdaság, és az Antant által kiszabott jóvátételi egyezmények miatt a kormányok nagy gondban voltak. Szinte minden évben más kormány alakult a fővárosban, de senki nem tudta megoldani a fent említett problémákat.
Tehát Berlinben az odalátogatót ez a kép fogadta 1928-ban: munkanélküliség, hadirokkantak tömege az utcán; politikai tüntetések és utcai harcok a nemzetiszocialisták és a kommunisták között.
Röviden ennyi.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése