Köszönet a Marvel Extra 16. számáért!
Hú, akkor nagyon rá voltam állva a történetre, emlékszem, talán akkoriban, '95 körül vártam a legjobban a folytatásokat. Izgalmas volt, hogy mikor látom meg az újságosbódé oldalán, vagy a postai forgóállványon az új részt!
Se internet, se semmi, csak a kivárás. Nagyon tudtam értékelni egy-egy új részt. Hú, az a pár perc, míg megvesszük a felfedezés után...meg az a 20 perc olvasás. Utána még napokig olvastam, nézegettem az ágyon hasalva újra és újra. Éppen ezért égtek bele a fejembe az egyes szófordulatok. Sokkal kevesebb inger volt (se net, se száz tv csatorna, se telefon) és sokkal több időm (nyári szünetek, hétvégék, stb), a tanulás ment könnyen, nem volt az se időrabló. Az osztálytársaimat meg csak az autók, meg a foci érdekelte, szóval a bandázás se vitte el az időmet.
Az ott May néni a tömegben? Szerintem igen. Anno sokat foglalkoztatott. Tudatáthelyezés. Lényegében Fátum önerőből elérte a halhatatlanságot, mert csak áthelyezi a tudatát egy fiatal testbe. Erre rajta kívül szerintem csak ilyen dr. Strange, Főnix, esetleg X Professzor kaliberű alakok képesek, de legalábbis ritka képességnek tartom. Elviekben örökké is élhetne. Nem tudom, mi célja lenne még egy ekkora intellektusnak. Kicsinyes bosszú az F4 ellen. Hűha. A helyében letudnám annyival, hogy én akkor is uralkodni fogok, mikor már vagy 100 éve nem tudja senki, ki az a Reed Richards.
Amúgy marha nagy dicsőséget szerezhetne magának, ha gyógyítással foglalkozna (10 év múlva kb a sima megfázás lenne az egyedüli egészségügyi probléma), de ugye ez Fátum tragédiája: a legnagyobb elme a legkevesebb szerénységgel és alázattal. Ezért veszít mindig, ördögi kör.