Elolvastam az Alan Dean Foster írta "Az ébredő erő"-t. Gyanakodtam, hogy amiatt írta ő, mert már írt néhány filmregényt. Nahát ez egy az egyben egy filmregény. 95%-ban leírta a jeleneteket. A maradék öt százalék viszont magyarázatot ad néhány dologra. Olvasás közben kimásoltam a számomra érdekes sorokat. Dőlt betűvel, idézőjelek között iderakom őket. A saját megjegyzések félkövérek.
---
BB-8 nem olyan volt mint a filmben. A filmben egy gömbön egy félgömb volt. A könyvben:
"Tulajdonképpen olyan volt, mint két egymásra pakolt gömb – egy nagyobb meg egy kisebb –, és a narancssárga és kék csíkokkal tagolt, piszkosszürke fémfelszínen a BB–8-as azonosító látszott."
---
A Jakku invázióban Kylo Ren a levegőben megállította a lézersugarat. Simán beszélgetett, intézte az ügyeit közben és az ott lebegett. Ettől számomra hatalmas erővel rendelkező gonosznak tűnt. Ezzel szemben a könyvben:
"Kylo Ren keze az utolsó pillanatban emelkedett föl, és egyetlen mozdulatával eltérítette a lézersugarakat."
---
Finn dezertálását kiváltó motiváció(cska) nekem továbbra is gyenge. A filmben lévő páncélra húzott vérnyom ugyanarra utal mint a könyv magyarázata:
"Az élet-halál harc a legkevésbé sem hasonlított arra, amit eddig a szimulációkban tapasztalt. Mintha valami rémálomban bolyongana, úgy vágott át a lángokban álló falun, és iszonyodva próbálta letörölni magáról a páncéljára tapadt vércseppeket. A szimulációkban sosem volt vér."
Nem értem milyen szimulációkban képezhették ki őket hogy nem volt benne vér.
Mégis mire számított Finn mi lesz az első bevetésen? Béna ez a rohamosztagosból jófiú vonal.
"Mint az összes hozzám hasonlót, elszakítottak a családomtól, amit nem is ismertem – folytatta gyorsan. – Arra neveltek, arra képeztek ki, hogy egyetlen dolgot tegyek. Hogy megöljem az ellenségeimet. – Hirtelen megérezte, hogy egy ismeretlen érzés ébredezik a bensőjében. – De az első csatában meghoztam a döntést. Nem akarok ölni az Első Rendért. Ezért megszöktem."
---
Rey a könyvben majdnem 20 éves volt és utálta a gépeket:
"Rey most már tényleg dühös volt. Nem szerette a droidokat. Sőt tulajdonképpen semmilyen gépet sem szeretett. A mechanikus dolgokat csupán annyira becsülte, amennyi ételt kaphatott értük."
---
Viszont a repülési tudására kis magyarázat:
" Ezt nevezem én repülésnek! – bólogatott bőszen a katona.
– Köszönöm – mosolygott rá Rey. – Gyerekkorom óta mindenféle taligán repültem már."
---
Magyarázat Rey fizikai erejére / kitartására:
"Finn örömmel látta, milyen könnyedén képes lépést tartani vele a lány. Reyt úgy megedzette a roncsvadászok élete, hogy bármelyik rohamosztagossal fölvette volna a versenyt."
---
Hux, az Új Rend parancsnokának jelleme viszont szimpatikus volt és hát azért Kylo örökölt valami kicsikét nagypapitól:
" Hux lassan megfordult, hogy szembenézzen vele. Tisztelte Kylo Rent és a képességeit, de nem félt tőle. Az ember nem úgy lesz tábornok az Első Rend soraiban, hogy fél. Megint ez a térkép! Amennyire én tudom, lehet, hogy nem is létezik!
– A legkevésbé sem érdekel, hogy mit hisz vagy gondol, tábornok – A maszkos alak hangjából olyan indulat sütött, hogy Phasma százados önkéntelenül is hátralépett. – És ön is jobban tenné, ha megtartaná saját magának! Sőt talán akkor járna el a legbölcsebben, ha nem is gondolkodna efféle gondokról! – Hux azonban állta a sarat.
– Az én kötelességem, hogy hírekkel, katonai erővel és az anyagi fedezet biztosításával harcoljak az Első Rendért. Erre tettem le az esküt. És ez az az eskü, amit be is fogok tartani. Ebben azonban nincs szó arról, hogy egyesek pillanatnyi szeszélyének megfelelően járjak el, függetlenül attól, hogy az illető mennyire magas rangú vagy befolyásos személy! Úgyhogy csak óvatosan Ren, nehogy a személyes céljai ellentmondásba kerüljenek a legfőbb vezér parancsával!"
---
A mai kor technikai felfogása és egy kis Battlestar Galactica azért bele lett keverve. Viszont logikus (az Ellenálók éppen fognak egy üzenetet):
"Néha a fizikai elszigeteltség ugyanolyan hatékony védelmet biztosít, mint a legrafináltabb biztonsági rendszerek. Ahogy a konzolja életre kelt, Brance hadnagy máris tudta, hogy valami igazán fontos érkezett. Alig néhány másodperc kellett csak hozzá, hogy a rendszer ellenőrizze, vannak-e kémprogramok és nyomkövetők kapcsolva a beérkezett adatokhoz, aztán a kapcsolótábla jelzőfényei vörösről előbb sárgára, majd zöldre váltottak. Minden rendben. Brance letöltötte az üzenetet az adattáblájára, és ahogy átfutotta, elkerekedett a szeme."
---
Snoke leírása:
"A magas, ösztövér alak humanoid volt, de nem ember. Sötét kámzsáját most nem húzta az arcába, felfedte ősöreg, szinte áttetszővé sápadt arcát. Volt valami a vonásaiban, amitől a külseje nyugtalanítóan aszimmetrikusnak tűnt. Talán a törött, rosszul összeforrt orrcsontja, talán a bal szeme, ami láthatóan lejjebb helyezkedett el, mint a jobb. És az arcot és homlokot, mint a szertefutó pókfonalak, régi sebhelyek csúfították el. A köpenyes, sötét alak még ülve is a másik kettő fölébe tornyosult. Az arcán kívül – melyből bozontos, szürke szemöldökök alól hideg, kobaltkék szemekkel méregette a világot – csupán hosszú, szürke ujjai bukkantak elő időnként a ruha redői alól."
---
Snoke és Kylo beszélgetése amiből kiderül hogy elég idős lehet Snoke:
"Figyeltem a Galaktikus Birodalom felemelkedését és bukását, Kylo Ren! A szűk-látókörűek úgy beszéltek az igazság, a szabad akarat és az egyéniség diadaláról, mintha ezek kézzelfogható dolgok lennének, nem csupán szubjektív fogalmak! Még a történészek is mind tévesen ítélik meg a múlt eseményeit! Mert nem a hibás stratégia, és még csak nem is az arrogancia volt az, ami idővel a Birodalom pusztulásához vezetett. Hogy mi volt mégis a bukás oka… azt te is jól tudod.
– A szentimentalizmus – bólintott Ren.
– Igen. Milyen egyszerű dolog, és mégis micsoda pusztító erővel bír! Micsoda tévedése ez az emberi ítélőképességnek! Ami akár egy példás életet is képes egy pillanat alatt romba dönteni! Ha a kritikus pillanatban Vader nagyúr nem enged az érzelmeinek, és teszi a kötelességét – és végez a saját fiával –, akkor a Birodalom még ma is áll! És nem fenyegetne bennünket Skywalker visszatérésének réme!
– Engem sohasem szennyezhet be a fény! – jelentette ki Ren. – A tőled kapott tudás felkészített rá, hogy bármiféle ostoba csábításnak ellenálljak!"
---
Miért tűnt el Luke, ez kb. ugyanaz mint amit Han mond el a fiataloknak a Sólyom fedélzetén:
"A Jedik egy új nemzedékét kezdte el kinevelni. Ő maradt egyedül, így az egész feladat terhe az ő vállán nyugodott. És egészen jól boldogult, amíg… az egyik tanítvány ellene fordult, és mindent tönkretett. Minden, amiért Luke olyan sokáig dolgozott, pillanatok alatt semmivé vált. És úgy érezte, erről ő tehet. Úgyhogy… hátat fordított mindennek és mindenkinek, és… elment."
---
Csillagpusztító bázis. Nagy eltérés a filmhjez képest. A működését Finn a filmben egy mondatban összefoglalja: A napból szívja el az energiát. Ezzel ellentétben a könyv egy kicsit bővebb lére engedi:
" A kvintesszenciának nevezett sötét energiát óriási kollektorok gyűjtötték össze a bolygó másik oldalán, majd a bolygó középpontjába terelték. Aztán részben a fagyott világ erős mágneses mezője, részben pedig a fegyverrendszer saját zárómezői tartották az olvadt fémmagban. Az energia egyre csak halmozódott, mígnem valami olyasmivé alakult, amihez fogható nem létezett a galaxisnak ebben a zugában – legalábbis semmi, ami természetes eredetű volt. A rendszer fontos részét képezte egy óriási üres henger, ami a felszínről indulva áthatolt a bolygó kérgén, illetve a köpenyén, és behatolt a magba. Amikor a mérnökök elsütötték a fegyvert, a zárómező egy bizonyos területen szétvált, és az összegyűjtött kvintesszencia hihetetlen erővel és sebességgel átszáguldott a hengeren, ami irányt adott neki, közben átalakult egy másik állapotba, amit úgy neveztek: fantomenergia. A hatalmas, izzó gömbbe sűrűsödött fantomenergia tökéletesen egyenes pályán mozgott, rést ütött magába a hipertérbe, és csak száguldott tovább, amíg elhagyta a galaxist… – … vagy amíg találkozott valamivel, ami elég nagy tömegű volt ahhoz, hogy megállítsa."
Finn információi tényleg nagy segítség volt a támadásnál:
"Én sem tudok mindent, de azoktól a társaimtól, akik a bázison szolgáltak, azt hallottam, hogy nem abban működik, amit mi normális hipertérnek nevezünk. A kontinuum résén keresztül tüzel, amit ő maga csinál. Ezt úgy nevezték: szub-hipertér. Ezért szelhette át azt a távolságot pár másodperc alatt a bázis és a Hosnian-rendszer között. Az ehhez kellő energia mennyisége… – elhallgatott pár pillanatra, majd halkabban folytatta: – Nos, mindannyian sejthetjük, hogy mennyi energia kellett hozzá. Csak azt tudom, hogy az első számot rengeteg nulla követi.
Azt állítja – szólt közbe hitetlenkedve Statura –, hogy a fegyverrendszer a bolygó mindkét oldalát beteríti?
Finn a tábornokra nézve válaszolt:
– Nem csupán jelen van mindkét oldalon, hanem gyakorlatilag átfut a bolygómagon. – A vetítőasztal körül állók elképedten felmorajlottak. – Amennyire megértettem – folytatta Finn –, különleges és óriási kollektorokkal befogják egy nap energiáját, majd azt felhasználva sötét energiát gyűjtenek és küldenek be a bolygó magjában lévő tárolóegységbe. Az energiát aztán ott tárolják, mígnem a fegyver készen áll a tüzelésre.
végzettséggel is rendelkező Statura állt elő egy javaslattal.
– Nem tudom bebizonyítani – mondta megfontoltan –, de ahhoz, hogy kordában tartsunk ennyi energiát, egy új, minden eddiginél fejlettebb zárómező kell. – Finn felé biccentett, és folytatta: – A barátunk ennyit meg tudott erősíteni. A kérdés az, hogy miféle mező az?
– Úgy hallottam, hogy a bolygó saját mágneses mezője is a része – felelte Finn. – Meg valami más is.
– Igen, igen – dörmögte elgondolkodva Statura. – Egy bolygó mágneses tere, akármilyen erős is, nem képes megfékezni annyi energiát, amennyit láttunk. Ezenfelül, ahogyan Finn mondta, van ott valami más is. Szerintem egyfajta oszcilláló mező. Ha kellő gyorsasággal oszcillál, kevesebb energiát igényel, mintha állandó lenne."
---
A csillagpusztító lövése:
"Az izzó energiagömb gyorsabban repült, mint bármi, amit mesterséges eszközök hajtottak, és a tér-idő felhasított részén átszáguldva fényárba borította az eget Köztársaságváros felett. Leia küldötte, Korr Sella is azok között volt, akik értetlenül bámulták a megmagyarázhatatlan jelenséget. A lövedék energiával töltötte fel maga körül a felkavart teret, ami fényesen izzott a nyomában. Úgy nézett ki, mintha egy apró nap jelent volna meg hirtelen a semmiből, és nyílegyenesen repült a bolygó felé. Akkora erővel csapódott be, hogy átütötte a kérget és a köpenyt. A döbbent tudósok az első pillanatokban azt hitték, hogy egy aszteroida találta el a bolygót. A valóság rosszabb volt, sokkal rosszabb. A fantomenergia olyan erős volt, hogy mialatt szétoszlott a magban, megakasztotta az elysium szabad áramlását. A gravitonok, amelyek normális esetben szabadon és ártalmatlanul haladtak át a bolygón, hirtelen akadályba ütköztek. Az ennek eredményeként fellépő gravitonáradat pillanatok alatt annyi hőt termelt, hogy a mag meggyulladt… És a bolygó azzá alakult, amit a csillagászok úgy neveztek: zseb-nova. A robbanás miatt kifelé terjedő, iszonyatos hőhullám elérte a Hosnian-rendszer többi világát is. Minden élőlényt elpusztított, lángra lobbantotta az összes települést, építményt, telepet és állomást, és a Köztársaság flottájának több száz hajóját is. A detonáció egy izzó, gömb formájú anyaghalmazt hagyott maga mögött. A Köztársaság otthona bináris rendszerré változott. Egy olyan rendszerré, amelyből teljesen hiányzott az élet."
---
Az elpusztított rendszer okozta változás azonnal bekerült a navigációs rendszerek adatai közzé?:
"Csubakka elővett egy távcsövet, és átadta Hannak. Han aktiválta a készüléket, és az égen ragyogó fény felé fordította. A távcső automatikusan felvette a kapcsolatot az Ezeréves Sólyom sokkal erősebb navigációs rendszerével, ami valós idejű adatokkal látta el a vizsgált rendszerről. A készülék lencséin statisztikák, értékek és egyéb információk jelentek meg, és segítettek képet alkotni arról, hogy mi történik a világegyetem kiválasztott zugában. Mielőtt Han hangot adhatott volna a véleményének, valaki, aki a háta mögött állt, igazolta a legrosszabb félelmeit."
---
Maz Kanata nem volt Jedi, de érezte az erőt. Remélem tényleg csak azért adta oda Luke fénykardját Finn-nek, hogy keresse meg Rey-t és adja oda neki. Mindenesetre az, hogy Finn harcolt a karddal és nem vágta le a fejét az erő nélkül talán ez egy kis magyarázat:
"Finnt ugyan nem képezték ki a fénykard forgatására, de erős volt, bátor és leleményes. Ezen jellemvonásainak köszönhetően a különleges fegyver félelmetes harcost csinált belőle."
---
Han és Leia beszélgetése az ellenállók bázisán jóval erősebb és információgazdagabb:
"Nem akartam idejönni – magyarázta Han. – Tudom, hogy valahányszor rám nézel, ő jut eszedbe. Így aztán inkább kerültelek. – Leia a fejét ingatva válaszolt:
– Tényleg ezt hiszed? Hogy nem akarok emlékezni rá, hogy el akarom felejteni? Nem, én vissza akarom kapni őt!
Han nem igazán tudta, hogy mit mondhatna erre, de végül csak megszólalt:
– Ő elment, Leia. Mindig is vonzotta a sötét oldal. Nem állíthattuk meg, akármivel próbálkoztunk volna. – Az utolsó szavait alig bírta kipréselni magából, de sikerült: – Túl sok volt benne Vaderből.
– Ezért akartam, hogy Luke tanítsa – válaszolta Leia. – Nem lett volna szabad elküldeni. Akkor veszítettem el őt. Akkor veszítettelek el mindkettőtöket. – Han lehorgasztotta a fejét.
– Mindkettőnknek alkut kellett kötnünk a magunk módján – felelte halkan. – Én visszatértem az egyetlen dologhoz, amihez valaha is értettem.
– Mindketten ezt csináltuk – ismerte el Leia. Han felemelte a fejét, és a felesége szemébe nézve halkan, de határozottan kijelentette: – Mindörökre elvesztettük a fiunkat.
Leia beleharapott az alsó ajkába. Nem volt hajlandó engedni.
– Nem – válaszolta fojtott hangon –, Snoke tette.
– Snoke? – kérdezte Han, és kissé elhúzódott. Leia bólintott, és folytatta:
– Tudta, hogy a gyermekünket áthatja az Erő. Hogy egyaránt megvan benne a jóra és a rosszra való képesség.
– Ezt te kezdettől fogva tudtad? Miért nem mondtad el nekem?
– Számos okból – válaszolta mélyet sóhajtva Leia. – Azt reméltem, hogy tévedek, hogy ez a dolog nem igaz. Reméltem, hogy képes leszek megingatni őt, képes leszek elfordítani a sötét oldaltól anélkül, hogy téged is bevonnálak. – Bánatosan mosolygott, és hozzátette: – Han, csodálatos tulajdonságaid vannak, de a türelem és a megértés sosem tartozott közéjük. Attól féltem, hogy a reakcióiddal csak még messzebbre hajszolod őt. Azt hittem, meg tudom óvni Snoke befolyásától, és téged is attól, ami történik… most már nyilvánvaló, hogy tévedtem. Már sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha téged is bevonlak. – Han alig hitt a fülének.
– Szóval, most már Snoke felügyel a fiunkra – állapította meg komoran.
– Állandóan – felelte fojtott hangon Leia. – Kezdetben, még mielőtt rájöttem volna, hogy mi történik, a háttérből manipulált mindent, és a sötét oldal felé csábította a fiúnkat. – Elhallgatott néhány pillanatra, majd folytatta: – De semmi sem lehetetlen, Han. Még most sem, annyi idő elteltével. Van egy olyan érzésem, hogy ha valaki megmentheti őt, akkor az te vagy.
Han szeretett volna gúnyosan felnevetni. De tudta, hogy ha megteszi, akkor Leia soha többé nem áll szóba vele.
– Hogy én? Kizárt – mormolta halkan. – Ha Luke minden tapasztalata és tudása ellenére sem tudott kapcsolatot teremteni vele, akkor hogyan tudnék én? – Leia lassan bólogatott, és megfontoltan válaszolt:
– Luke Jedi-mester. De te az apja vagy. Még van benne fény. Tudom."
---
Miért győzhette le Rey Kylot az elmeszipolyozás során (Snoke és Kylo beszélgetése):
"-Ez a roncsvadász lány… ellenállt neked?
– Igen, uram, ezt tette. Egy roncsvadász a jelentéktelen Jakkuról. Teljesen képzetlen, de áthatja az Erő. Jobban, mintsem sejtené – válaszolta Ren. Ezúttal nem viselte a maszkját, és úgy tűnt, a megszokott önbizalmával beszél. Senki más nem vette volna észre, hogy valami megváltozott benne. De Snoke természetesen észrevette.
– Megkedvelted őt – mondta színtelen hangon a legfőbb vezér.
– Nem… soha! Megkedvelni? A Rend ellenségét?
– Érzékelem a problémát – jelentette ki Snoke. – Nem az ő ereje miatt vallottál kudarcot. Hanem a saját gyengeséged miatt. – A rendreutasítás fájt ugyan Rennek, de nem mutatta ki. – Hol a droid? – kérdezte aztán Snoke."
Mintha mentális gát lenne Reyben hogy ne èrezze az erőt és ezt Kylo elmebaszogatása szabaditotta volna fel:
" Először jött a fájdalom és a félelem, amit már a Takodana erdejében megtapasztalt. Az érzések egyre erősödtek azzal párhuzamosan, hogy a férfi mind mélyebbre tolakodott az elméjébe, ő pedig harcolt ellene. Aztán… valahogyan ellenállt. Sőt nemcsak ellenállt, hanem megfordította a helyzetet, és ő került bele Ren tudatába. Ha csak egy pillanatig is, de ott volt. Tisztán emlékezett a férfi megdöbbenésére, a félelmére, majd a megfutamodására. Ren elhúzódott tőle, kimenekült az elméjéből, méghozzá azzal a gyorsasággal, ami… nem, nem rémületről árulkodott, hanem valami másról. Talán balsejtelemről. Rey nem tudta, hogy mit csinált, de összezavarta és kiborította vele a fekete alakot. A férfi elment, kétségkívül azért, hogy elgondolkodjon a történteken, és eldöntse, hogyan haladjon tovább."
---
Aztán voltak olyan kis finomságok hogy egy jégbolygóra telepített birodalmi egység miért nem érzékeli a betolakodók hőjeleit:"A vastag hórétegnek és a sűrű erdőnek köszönhetően a járőröző droid nem látta meg őket, és az a hőtorzító, amit Csubakka cipelt egy táskában, elrejtette a hőjeleiket."
---
Kylo Ren HAn megölése utáni pillanata:
"Kylo Ren a saját tettétől megdöbbenve térdre roskadt. Mindeddig azt hitte, hogy ha megteszi azt, amit az előbb megtett, erősebb lesz tőle. De most gyengének érezte magát."
---
A Finn-Rey-Kylo párbaj, és miért győzhetett Rey:
"Finn nem juthatott el Rey sugárvetőjéhez, és más megoldás híján az egyetlen eszközhöz folyamodott, ami még megmaradt neki: elővette és aktiválta Luke Skywalker fénykardját. Ez valamilyen oknál fogva megtorpanásra késztette Rent. Néhány másodpercig meredten bámulta a kéken ragyogó pengét, majd megszólalt:
– Az a fegyver… az enyém. – Finn szinte hörögve válaszolt:
– Akkor gyere, és vedd el!
Ren kihúzta magát, és még arra sem méltatta az ellenfelét, hogy az Erővel támadjon.
– Meg foglak ölni érte – válaszolta, és a kardját csapásra emelve támadásba lendült. Finn félt ugyan, de felemelte a fegyverét, hogy védekezzen. Ren rávetette magát, lesújtott – és Finn hárított a csapást. Szikrák pattogtak mindenfelé, és megvilágították a havat, illetve a környező növényzetet. Ren kissé visszahúzódott, végigmérte az ellenfelét, aki meglepően elszántnak bizonyult, aztán bosszúszomjasan ismét előrelódult. Finn újra és újra hárított. Egy alkalommal a vörös penge lesiklott a sajátja mellett, és ártalmatlanul vágódott a hóba. Ellentámadást indított, de nem ment vele semmire. Minél tovább tartott az összecsapás, Ren annál erősebbnek tűnt. Mintha élvezetét lelte volna a kihívásban. Vagy talán erőt merített belőle. Legalábbis Finn ezt érezte, mialatt védekezett és oda-odavágott, míg végül egy gyors döfése végén a pengéje hegye súrolta az ellenfele karját. Ren ismét hátralépett, és ismét jól megnézte az előtte álló férfit. Amikor megint felé lendült, immár olyan céltudatossággal mozgott, ami az előbb hiányzott belőle."
" Gyengeségre számított, de roppant erővel találkozott. A lány nem tudott vívni, ám olyan dühvel támadott, amilyennel Ren még nem találkozott. Amikor a pengék keresztezték egymást, az elszabaduló energiák fényárba borították kettejük körül az erdőt."
" Noha Ren nagyobb és erősebb volt Reynél, ebben a küzdelemben a testi erőnek nem sok szerep jutott. Amit Rey a súly területén vesztett, azt ádáz vadsággal pótolta. Egy darabig sikerült hátrálásra kényszeríteni az ellenfelét, de a férfi összeszedte magát, és megfordította a helyzetet. Harc közben ide-oda mozogtak. Ren először előnyt szerzett, de a feldühödött Rey visszaverte. Távoli morajlás hallatszott, mintha egy kontinens sóhajtott volna fel. Rey mögött az erdő egy óriási darabja egyszerűen lesüllyedt. Hirtelen egy szakadék peremén találta magát, és a mélyből felcsapó portól elvakulva tántorgott. Ren csapásra emelve tartotta kardját, de ahelyett, hogy lesújtott volna, megszólalt:
– Most rögtön megölhetnélek. De van más megoldás is.
Rey köhögött és zihált, és gyűlölködve nézett fel a fölébe tornyosuló alakra.
– Szörnyeteg vagy!– hörögte dühösen.
– Nem. Neked viszont szükséged van egy tanárra – felelte higgadtan Ren. – Én megmutathatom neked az Erő útjait! – Rey megcsóválta a fejét. Az Erő? Hát arról szól az egész? – gondolta, és ahelyett, hogy mozdult volna, hogy védje magát, lehunyta a szemét. Ren meglepődött ettől, és tétovázott. Így telt el néhány másodperc, közben Rey érzékelte, hogy valami megváltozik körülötte és benne is. Aztán kinyitotta a szemét, támadásba lendült, megújult erővel, és oly módon, amiről nem is tudta, hogy képes rá. Egyik csapást a másik után mérte Renre, és folyamatos hátrálásra kényszerítette. Az összeütköző energiapengék mintha még fényesebben ragyogtak volna, mint az előbb. Aztán… Ren elesett. Szempillantás alatt ismét talpon volt, de így is elkésett ahhoz, hogy tökéletesen háríthassa Rey következő csapását. Sikerült megállítania, de az ütéstől a markolat kiszakadt a kezéből, és elrepült. A fegyverétől megfosztva felemelte a jobbját, és az Erővel hárította a tovább záporozó csapásokat, ám az egyik áttört a védelmén. A penge súrolta a fejét és a mellkasát, és miután elzuhant, megérezte, hogy pokoli fájdalom hasít az arcába. Erőtlen mozdulattal a fénykardja felé nyújtotta kezét, és megpróbálta az Erővel magához rántani. Rey látta, hogy csak egyetlen, lefelé irányuló csapás kell. Egy gyors, utolsó csapás, és megölheti a férfit. Ebben a pillanatban észrevette, hogy egy komp leszállófényei jelennek meg a távolban. A gép közvetlenül a fák csúcsa felett repült, és egyenesen felé tartott. Azonnal meg kellett hoznia a döntést. Öld meg – suttogta egy hang a fejében. Azonosíthatatlan volt, amorf és goromba. A bosszú hangja. Olyan könnyű lenne – mondta magának Rey. – Olyan gyorsan menne… Visszarettent tőle. A sötét oldaltól. A világ megrázkódott körülötte, és a talaj kezdett széthasadni alatta. Elfordult a sebesült alaktól, és a mozdulatlan Finn felé iramodott."
Na és akkor a végén a térkép amit könyv nélkül a kutya meg nem fejt hogy hogyan volt:
"Kylo Ren azt mondta, hogy az a részlet, amit BB–8 tárol, az utolsó darabja annak a térképnek, ami elvezethet minket Skywalkerhez. Eddig rendben, de hol a többi?
– Az Első Rendnek megvan – felelte Rey a pilóta felé fordulva. – A régi birodalmi archívumokból szerezték.
– A birodalmi archívumokból? – kérdezte Poe, és meglepetten bámult a lányra.
– Igen, ez teljesen logikus – jelentette ki bólogatva Statura tábornok. – Annak idején a birodalmiak felkutatták a Jedi Templomokat. A Jedi-szentélyek megsemmisítése során óriási mennyiségű fontos és kevésbé fontos információra tettek szert. "
"R2 úgy véli – közölte C–3PO –, hogy ha a keresett információ a birodalmi archívumokban volt, akkor talán rögzítette magának azokat az adatokat."
Tehát anno mikor R2 csatlakozott a Birodalom gépeihez passzióból letöltött sokmindent és azok között ott voltak a Jedi templomokhoz vezető utak leirásai, amihez most lehetett passzintani a talált térképdarabot. Jól elmagyarázták ezt a filmben ugye? Seggfejek.
Eltérések még a könyv és film között:
-A filmben Rey ellenáll a roncskereskedő ajánlatának amikor meg akarják tőle venni BB-8-et. A könyvben viszont simán eladja a robotot néhány hónapra elegendő kajáért. A kaja elpakolása közben gondolja meg magát amikor megtudja, hogy Unkar Plutt nem saját magának vette meg.
-Poe Dameron megmenekülése a Jakku-ról kap egy fejezetet. Egy roncsvadász szedi össze a sivatagban, és juttatja el egy hajóhoz. Persze Poe még menet közben azért megmenti ennek a roncsvadásznak az életét egy fosztogató bandától.
"Röviden" ennyi.