HálóZsák fórumok > Pozitív/Negatív vélemények
Star Wars
Recsi:
--- Idézet ---1. egyetlen történet, amit erre írni lehet az egy csihi-puhi?..
2. De szerintem épp ezért kellene több figyelmet szentelni a történetek kiválasztásának is...
--- Idézet vége ---
Én sajna a felsoroltak felét sem ismerem. ST-ből csak a mozifilmeket ismerem. A későbbi sorozatokoból semmit, úgyhogy nem szólok hozzá (pláne az X-hez, ahol szintén csak a filmeket láttam).
1. OFF Én még "békebeli" Sci-Fi-s vagyok. Nem akarok felvágni, de biztosan nem sok embernek van meg a Galaktika sorozat minden darabja (az újakat nem vettem meg, már másra is kell a pénz...ugye kislányom ). A kozmosz fantasztikus könyvek sorozat sem népolvasmány, egy két kivételtől eltekintve. Sokan nem ismerik Clarke-ot, Asimovot, a Sztrugackij fivéreket, Lemet (pl. Clooney miatt biztos sokan megnézték a Solarist, de nem sokan tudják ki is írta, vagy említhetném Pirxet is). Szal én igazából ezekhez tudnék hozzászólni, de ezek nyugis megemésztős művek, nem a mai "rohanó világba" valók. Ide a csihipuhi, hirig kell. A SW-t (a new hope-t) viszont én egy egyszerű mesének tekintem. Sárkányt le , kincset el , királylányt meg(menteni).
OFF END
2. Ez a történet, mint írtam, a képi világával fogott meg. Megvettem a börzén, aztán még ott helyben megbeszéltük Galennel, hogy lehetne a következő. A vonaton hazafelé elolvastam, tetszett. Lefordítottam, beírtam, Galen kiadhatóvá tette, kiadtuk.
3.Most pedig sipirc olvasni!!!
(A 3. csak vicc volt.)
Én imádom a SW-t. Egyike vagyok a SW-merchandise mozgatóinak, mert veszem a termékeiket (megvolt mind2 video, most meg a DVD). Ha Magyarországon kiadták volna az összes SW képregényt, biztos nem kezdek el fordítani. Most viszont már az a célom, hogy az összes hozzáférhető legyen magyarul. Ha így (net) ha úgy (nyomtatva) de el tudja olvasni mindeki akit érdekel.
most jöhet a tömjén...meg a válasz
regnar:
--- Idézet ---Miközben a rajongók csakis rajongásuk tárgyát tartják az igazinak, addig a szerzők nagyon is építkeznek egymás ötleteire, és így ezek az univerzumok egyre jobban hasonlítanak egymára.
--- Idézet vége ---
Ebben tökéletesen igazad van.. És éppen ezért pontosan a rajongók a határvonal az egyes sci-fi történetek között. Nevezhetjük ezeket az apró momentumokat védjegynek. Hiszen az űrszekerek mentalitása, viszonyai szerintem csak arra jellemzőek, úgy mint a csillagok "csihipuhija" csak a csillagokra.
--- Kód: ---Elég egy Terminátor, Alien, stb. Veszik ők történet nélkül is. De ezek nem maradandó alkotások. Húsz év elteltével már nem kasszasikerek.
--- Kód vége ---
Ezzel azért nem teljesen értek egyet, bár igen egyetértek. No ez zavaros. Tény, hogy rengeteg silány történet lát napvilágot, ( lásd hozzászólásaim a film topicban ) és még a rajongók is szelektálni kényszerülnek. Pl nekem Aliens vs. predator egyáltalán nem jött be, pedig az első filmeket nagyon szerettem. Vagy, hogy témánál maradjunk, a csillagok új részei iránti érzelmeim nem teljesen őszinték, de nem írom le az egész sorozatot ezáltal és megnézem a következő részt is. És itt lép be a rajongó effektus, hiszen ha csapnivaló is volt a rész, a következőt úgyis megnézed. És nem csak én, Te is és más rajongók is. Pl nekem a Shadows nem igazán jött be képregényben, pedig nagyon sokat vártam tőle. De másnak bejött. Rajongó és rajongó között is nagy különbségek vannak.
Azért a 70-es évek végén még nem csak a fiatalok jártak moziba.. Lucas ezt most fedezte fel 97-ben. DE abban igazad van hogy pofátlanul felfedezte és ki is használja
--- Idézet ---És az egyetlen történet, amit erre írni lehet az egy csihi-puhi? Nem inkább ezek a legnyereségesebbek?
--- Idézet vége ---
Nem hiszem. Amióta mesélnek az emberek nagyon kevés az olyan mese hősökről, amiben nincs csihi-puhi. Ahol hős van - és a mesében kell a hős - ott van gonosz is, és elkerülhetetlen az összecsapás. Ahhoz, hogy a gonosz még gonoszabb legyen, elkerülhetetlen az erőszak, vagy a pszichológiai "terror". Az alapséma. Mindig a gonosz a Főkarakter. Hiszen nélküle a hős értelmét vesztené. Ha nincs mi ellen fellépni, akkor nincs szükség hősökre. Tehát a legtöbb mese (nem mindegyik) a gonoszra épül. A gonosz nélül semmivé foszlana. (Jó persze lehet olyan történetet írni, ahol nem történik semmi, csak élik a megszokott életüket a karakterek és utazgatnak az űrben, és békét lelnek mindenhol, de hosszútávon ez unalmassá válhat. Az emberek nem a saját életüket akarják viszontlátni a vásznon, vagy a képregényben, legyen az kivetítve egy űrben úszó űrhajóra, hanem a kalandot. És a kaland magával vonzza az összecsapás, érdekek ütköztetésének lehetőségét.
--- Idézet ---De nem bírálni akarok, csak egy kicsit kritizálni. Azt is csak azért, mert tudom, hogy Ti -ha soxor nem is értetek velem egyet -legalább meghallgatjátok, és nem sértődtök meg rajta.
--- Idézet vége ---
Ha mindenben egyetértenénk, akkor szerintem nem ismernénk megfelelően azokat a műveket, történeteket amiket szeretünk. Értelmes, és logikus érvelésen meg szerintem senki nem sértődik meg.
Gorgonita:
Adott egy univerzum ezer bolygóval, civilizációkkal, kultúrákkal, teremtményekkel, történelemmel, építészettel, csillagködökkel, leviathánokkal, hercegnőkkel, humorral, érzelmekkel.
És az egyetlen történet, amit erre írni lehet az egy csihi-puhi? Nem inkább ezek a legnyereségesebbek?
Egy haversajt a Special Edition idején azt mondta, nincs még egy olyan film, ami 20 éves és sikeres.
Azért -szrtem -mert 75-ben Lucas felfedezte, hogy már csak a fiatalok járnak moziba. Utánna mások felfedezték, hogy a fiatalokat könnyebben is meg lehet pumpolni. Elég egy Terminátor, Alien, stb. Veszik ők történet nélkül is. De ezek nem maradandó alkotások. Húsz év elteltével már nem kasszasikerek.
Amiben igazatok van, hogy nincs nagy választék. De szerintem épp ezért kellene több figyelmet szentelni a történetek kiválasztásának is.
De nem bírálni akarok, csak egy kicsit kritizálni. Azt is csak azért, mert tudom, hogy Ti -ha soxor nem is értetek velem egyet -legalább meghallgatjátok, és nem sértődtök meg rajta.
A másik, hogy nem húznék ilyen éles határvonalat a különféle sorozatok közé. Ami az egyikben újdonság és sikere van, hamarosan visszaköszön a másikban.
Elsődleges irányelv, és kábításra állított fézerek a Trekben. Békét őrző jedik az SW-ben. Békét őrző be nem avatkozó rangerek a b5-ben. Be nem avatkozó békét őrző jedik a prequelben. A rangerek den'bok-jára hajazó önvédelmi fegyverek Dylan Hunt, az X-Men-es Gambit, Yaddle mesterének, és a Teen Titan Robin kezében. (Hogy csak a kedvenc példám vonultassam fel.)
Miközben a rajongók csakis rajongásuk tárgyát tartják az igazinak, addig a szerzők nagyon is építkeznek egymás ötleteire, és így ezek az univerzumok egyre jobban hasonlítanak egymára.
regnar:
--- Idézet ---De mindegy, hiszen csak abból tudunk főzni, amink van...
--- Idézet vége ---
Azért elég jó (oda)pörkölteket szoktatok főzni
Az viszont tény, hogy el kell vonatkoztatni azáltal, hogy mi kerül képregénybe. Nem is tudok, vagy talán csak a Chewbacca képregényt warsban ami "mélyebb" lenne. a csillagok háborújának nem az a feladata, hogy megváltsa a világot egetrengető gondolatokkal. Ha lebontjuk a körítést az egészről, akkor csak néhány sablonos alapkaraktert kapunk, de pontosan a körítés miatt szeretjük, vagyis én legalábbis. Warsban lehet nem nagyon tudnám díjazni a pszichológikus fejtegetéseket életről és egyéb dolgokról, vagy Peter Parker megélhetési gondjait, vagy az X-ek kitaszítottságát. Ha ilyen gondolatokra vágyom, akkor elolvasok egy olyan képregényt. Persze nem rossz, ha van benne, de a dolog nem erről szól... Szerintem az SW direkt kerüli ezt az egekbe emelt gondolatfűzést, bár az újabb részek egy kicsit belekavarodtak a filozófiába. Kerüli, pontosabban elfedi egy egyszerű dologgal, az erővel. Az irányít mindent, az határoz meg sorsokat. Nem kell a hősöknek tulságosan agyalni azon, miért kell ezt vagy azt csinálniuk, ráfoghatják az erőre, (pl ha Luke nem látja be, hogy az erő írányítja, akkor a regény kb 200 oldallal hosszabb lenne, és folyton ott lógna Ben nyakán, hogy hagyja már ezt a marhaságot, ő nem akar repülni, mi az hogy kiválasztott, stb.. és amikor a halálcsillagban repült volna és hallja Ben szavát, hogy "Bízz az erőben, Luke, arra gondolt volna, hogy túl sokat ivott és hallucinál és ideje lenne felébredni az arconhead-i haverokkal a bárban.) Nem mondja ki a gondolatokat, pontosabban egyszerűen elintézi, és Te azaz Mi vagyunk azok, akik felruházzuk a plusz gondolatokkal. Ezért látja mindenki máshogy a karaktereket.
Más stílus más gondolatokkal és karakterekkel. Nem a majmok bolygója, nem az űrszekerek, nem a Babilon 5, nem a ..., nem a ..., stb.. Egysezrűen nem lehet összehasonlítani őket gondolatiságuk és cselekményük alapján. És nem lehet az egyik erényeit a másikban keresni és számonkérni. Banális lesz a példa de: Mercedes vs. Trabant. Mindegyiknek vannak jó tulajdonságai, mindegyiknek nagy rajongótábora van, mindegyikben vannak rosz dolgok is, DE soha nem érdemes a kettőt összevetni. Nincs értelme. És nincs arányeltolódás a Warsban. Pont hogy túl sok lett a romantika, meg az agyalás az új részekben. Nem olyan pergőek, mint a régiek. Meg ami már a kezdetek kezdetén akció és kalandorientált volt, azon nem kell meglepődni, hogy 25 év múlva is a kaland és akció fog dominálni, hiszen ugyanazok a hősök maradtak, ugyanabban a galaxisban, ugyanazokon a hajókon, és ugyanazok olvassák.
Legalábbis én így látom...
Recsi:
--- Idézet ---Ha nem érzitek a külöbséget Luke és Kir figurája, és a két történet hangulata között, akkor nem foglak meggyőzni beneteket.
--- Idézet vége ---
Szerintem Luke és Kir Kanos nem egy kategória. Mindenki érzi a különbséget. De...a képregény 2 féle általában. Vagy egy már létező könyv/film adaptációja, ebben az esetben a könyv/film eleve meghatározza a dolgokat. Ha pl. a Versenyló halálát dolgozzák át, hiába akarnának pergő akciót belevinni, nem menne. A másik, amikor direkt képregénynek készül valami. A SW-nál ez többnyire így van. Ott már inkább az akció dominál, hiszen, ha Kir Kanos végig azon tépelődne, hogy van-e joga megbüntetni Carnor Jaxot, elég unalmas lenne. De mindegy, hiszen csak abból tudunk főzni, amink van...
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése