@Farek:Mert még az Erőhasználóknak is vannak erősségeik és gyengeségeik.
Vannak, akik a fénykard forgatásban jobbak, megint mások az Erő használatában.
Yoda nagyjából addig volt előnyben, amíg fénykarddal küzdöttek. Amint elvesztette a 'kardját, folyamatos védekezésre kényszerült.
És ha valaki folyamatos védekezésre kényszerül, az nagyon ritkán kerekedik felül a másikon.
troll válasz:
Palpatine-nál volt a "Highground" 
@xeraph:Nem egészen:
"A fordulópont akkor érkezett el, mikor a fény avatárja feloldódott a Jedik leszármazási vonalában; amikor a törzsfa esszenciája azután egyetlen Jedivé tisztult és összpontosult.
Akkor jött el, amikor Yoda egyes-egyedül találta magát a sötétség ellen.
A kavargó lábak, öklök, pengék és egymásnak döndülő masinák villámszuronyos tornádójában víziója végre keresztülhatolt az Erőt beburkoló sötétségen.
Végre meglátta a teljes igazságot.
Ezt az igazságot: hogy ő, a fény avatárja, a Jedi Rend Legfőbb Mestere, a legvadabb, legkérlelhetetlenebb, legpusztítóbb erejű ellenfele a sötétségnek, aki valaha is létezett…
egyszerűen…
nem…
értette.
Soha nem fogta fel. Vesztett, mielőtt egyáltalán nekikezdett volna. Mielőtt egyáltalán megszületett volna.
A Sith-ek megváltoztak. Növekedtek, alkalmazkodtak, formálódtak… Egy teljes évezredig tanulmányozták intenzíven nem csupán magának az Erőnek, de a Jedi-tanoknak is minden létező aspektusát, hogy felkészüljenek pontosan erre a napra. A Sith-ek újrateremtették önmagukat.
Megújultak.
Míg a Jedik…
A Jedik azzal töltötték ugyanezt a millenniumot, hogy a legutóbbi háború újramegvívására készültek…
Az új Sith-eket azonban nem lehet fényszablyával elpusztítani; nem égethetők szét az Erő semmilyen fáklyájával. Minél ragyogóbb a fény, annál sötétebb az árny, amit vet. Hogyan is nyerhetné meg bárki a csatát a sötétség ellen, amikor maga a harc vált a sötétség igazi fegyverévé?
Abban a pillanatban tudta, hogy ez a felismerés rejti a galaxis igazi, egyetlen reményét. Ám ha ő itt és most elbukik, a remény is meghal vele…
Hmmm, gondolta Yoda.
Ez probléma…...
A vég döbbenetes hirtelenséggel érkezett.
Az árnyék érezte, mekkora erőfeszítésébe kerül a zöld kis vakarcsnak, hogy visszahajlítsa a villámokat az energiakalitkába, ami most mindkettejüket magába zárta; a teremtmény az ereje végső határaihoz ért. Az árnyék egy pillanatra lazított szorításán, csupán annyi ideig, hogy elrugaszkodjon, és keresztüllendülve a levegőn, egy arra szálló delegációs lebegőpadra ugorjon. A kreatúra követte őt…
Ám egy hajszálnyival elkésett.
Az árnyék újra szabadjára engedte a villámait, miközben ellenfele még a levegőben volt; az apró zöld szörnyszülöttet telibe kapta pusztító erejük. Az elektromos sokktól a teste nekicsapódott a pódiumnak, majd zuhanni kezdett.
Hosszan zuhant lefelé.
Az Aréna padlózata száz méterrel lejjebb terült el, teleszórva a harc közben összeütköző, szétforgácsolódott lebegőpadok roncsaival; és ahogy az apró, zöld torzszülött végül földet ért, odafenn a győzedelmes árnyék ismét csupán Palpatine volt: egy nagyon öreg, nagyon fáradt ember, aki levegőért kapkodva támaszkodott a pad rácsozatának.
Lehet, hogy megöregedett, ám a szeme ugyanolyan éles maradt, mint régen; tekintetével végigpásztázta a lenti roncsokat, és sehol nem látta a holttestet."
