ASM Vol1 019:
Jó volt végre Petert újra mosolyogni látni. Talán egy kicsit túl is adagolták a boldogsághormonokat szegény fiúnak, hiszen bárgyún vigyorogva veszi tudomásul, hogy a Ned, a "kedves fickó" az orra előtt nyúlja le a nőjét.
Betty itt már komoly érzelmi válságban van, szabadulna egy reménytelen kapcsolatból, de maradna is. Egyszerre örül Ned társaságának, de elszomorítja, hogy Petert nem sikerült felszarvazni. A történet és a Neddel való viszonyának a végét tudva, talán jobb lett volna, ha két szék között a a földre huppan, de így jár(t).
A Végrehajtók ismét elbuktak, de így is egyre nagyobbra nőnek a szememben. Ezek a srácok egyszerűen nem ismernek félelmet. Hiába csukta őket már rács mögé a Hálószövő, mégis újra megpróbálták legyőzni Pókit. Lassan többet lesznek börtönben, mint szabadlábon.
Ha Pókember elfáradhat, akkor a Homokember miért ne? Valószínűleg itt még ő is kezdő volt, mint a Fáklya és a nagy összpontosítás, hogy egyben tartsa a szerkezetét, sokat kivett belőle. Később ez már meg se kottyan neki, ahogy a Lángfejűt sem kapnák el ilyen könnyedén.
Köszönet a honosításért!