Erre mondja azt az angol, hogy "This isn't bloody Shakespeare", szóval azért olyan sokat ne várjunk a Marvel G1-től. Míg az IDW a mai sztorikat elsősorban egy idősebb törzsközönségnek írja, a G1 Marvel felvevőpiaca kb. 6-12-éves korosztály lehetett. Budiansky volt 30-31, Furman 23-24, mikor belecsöppent ebbe a sorozatba, ami ráadásul nem a Marvel zászlóshajóinak egyike volt, hanem egy bérmunkába kiadott feladat. Szóval nem azzal a műgonddal és alapossággal készült, mint mondjuk a Jég és tűz dalai (Ugye, J.R.R. Martin? Hol a 6-7. kötet? Nem írod már meg őket, ugye?). Ehhez hozzávesszük, hogy folyamatosan be kellett valahogy vezetni új játékok/karakterek tucatjait, hát ember legyen a talpán, aki ezt pengén megcsinálja. Budiansky poénra vette a dolgot, Furmannál a rejtély, a suspence fenntartása volt a visszatérő elem. Amennyire tudtak, igyekeztek koherens dolgot alkotni, de ennyire futotta. Persze, mi is csinálhatjuk azt, mint Barber, hogy elkezdünk elméleteket gyártani és mások hibáit kimagyarázva rendezni az egészet egy koherens egésszé, de akkor odajutunk, hogy ennél tudtunk volna jobbat is, és végül nem fogunk tudni mit kezdeni a négymillió éves háború toposzával, mert ennyi idő alatt mindenki kicsinálja a másikat, egyszerűen nincs más magyarázat. Ill. vannak olyan magyarázatok, hogy nem is volt 4 millió évig konfliktus, voltak békésebb időszakok, ill. hogy a vetekedő álca vezérek egymás sírját ásták meg, és köztük lavírozó, olykor már teljesen leírt és ignorált autobotok így életek túl. Mondhatnám azt, hogy Sokkoló logikai áramkörei sérültek, mikor túlhevült a Föld légkörébe történt visszatérésekor. Hogy a kibertroni álcák már túlléptek Megatronon, mikor felébredt, és nem volt nekik annyira fontos sem a korábbi vezérük, sem a Föld meghódítása. Főleg, hogy Megatron baromira nagy lúzer a Marvel képregényben. az 5. füzettől gyakorlatilag csak társbérlő az álca vezetői poszton, és sosem lesz belőle olyan félelmetes, megkerülhetetlen vezér, mint akár rajzfilmben. Inkább csak egy dühkitörésekkel küzdő, örjöngő bohóc, amin ugyan hoz valamit a ReGeneration, de az is inkább szánalmas. Leginkább a G2 teszi az őt illető helyére. De szerintem a legjobban akkor járunk, hogy adottnak veszünk minden hülyeséget úgy, ahogy van. Egy másik angol kifejezéssel élve, ez a "suspention of disbelief", vagyis a kételkedés felfüggesztése.
